Az albérletből mennem kell, én mehetek a lányomékhoz, de a párom nem! Mit tegyek ebben a helyzetben?

"A párom mellett álltam."

Tehát szerinted az rendben van, hogy a párod csúnyál beszél a lányoddal és bunkó megjegyzést tesz a születendő gyerekére?

Tényleg örülj, hogy legalább téged befogadna a lányod és a vejed.

"A párom hajlandó bocsánatot kérni mindkettejüktől és megváltozik!"

Ez viszont gondolom, csak most jutott eszetekbe. Most, hogy rájuk lennétek szorulva. Ha nem lenne ez a szituáció, eszébe sem jutna a párodnak bocsánatot kérni.

Szépek ezek a dumák, hogy most majd bocsánatot kér, most majd megváltozik... lennének, akik adnának még egy esélyt, akkor is, ha nem érdemelnétek meg. De te valamit mégiscsak jól csinálhattál anno, mert a lányaidból magabiztos felnőttek lettek, akik nem hagyják magukat kihasználni.

Ritkán írok ilyet, de ezt megérdemeltétek.

Remélem a lányaid nem dőlnek be az érzelmi zsarolásnak, és a párod megy oda, ahová való.

Gondolom, úgy lett a feleségé a lakás, hogy a kerdező cserébe nem fizetett gyt-t. Vagy eleve a feleségé volt, vagy örökölte.

A lányodék jól teszik, hogy nem fogadnak be. Soha nem tudnának levakarni magukról. "Most majd megváltozik, bocsánatot kér", hogyne, pont akkor jut eszébe, amikor kéne a pecó. "Fog keresni munkát" aha persze. Eddig is kereshetett volna, ket személyre egy alberleti háztartást fenntartani azért nem napi 8 óras meló, biztos nem hinném el neki, hogy dolgozni akar. Megérdemlitek, amit kaptok. Te menj a munkásszallóra, a nőd meg menjen a saját rokonaihoz, biztos nagyon fognak neki örülni.

#52: pont ezt akartam megkerdezni! 👍

Egy kis albiban mit kell napi 8 óraban haztartástvezetni?

Jó kis parazita lehet apuka csaja...