Ki a hibás akkor, ha egy 20 éves lány egy bundáskenyeret sem tud elkészíteni?

#122:

Inkább nem akar. Aki akar, az tud főzni. Ok, lehet, hogy nem mesterszakács szinten, de egy átlagos konyhában előforduló ételekhez csak olvasni kell tudni.

Szerintem nem csak olvasni kell tudni. Valamit kotyvasztani persze lehet, de szerintem mint a legtöbb dologhoz, a főzéshez is kell érzék. Mármint ha az étel íze is fontos, nem csak az, hogy legyűrjük valahogy. (Na meg ennyi erővel bármit meg lehet csinálni, ami le van írva.)

Emlékszem, mikor elkezdtem főzelékeket csinálni, mindig darabos lett, nem értettem, miért. Egyik recept sem írta a hőkiegyenlítést, hogy ha hideg tejfölt keverek a forró vízbe, az nem lesz szép. Na meg ha totál kezdő vagy, sok dolog olyan, ami nincs leírva. Készíts rántást. Mi a tököm az alaplé. Tehát vannak ilyen érdekességek.

Tudjatok mit? Kapjátok be!

A bundáskenyeret!

[link]

Itt nézzétek meg a hozzávalókat, mert én ezen mindig röhögök, ha épp hagymát kockázok.

"2 kis db vöröshagyma (nagyobb)"

"Nem mindegy, hogy mi a háttérsztori. Ha azért nem tud, mert nem akar, az gáz. Bár én ilyet nem láttam még olyan embertől, akit kiskora óta tanítgatnak a különböző házimunkákra. Szóval azért valamilyen szinten itt is benne van a szülő a dologban."

Na, ez érdekes. Engem gyerekkoromban anyám hívott főzni, a bátyámnak persze nem kellett jönnie. A kérdésben is az anya a hibás, az apa nem. Apám nem tud egy tojásrántottát sme elkészíteni, és BÜSZKE rá! Mert úgy gondolja, ez azt mutatja, hogy ő nem igényes. Tény és való, sosem követelőzött, ha anyám egyik nap nem főzött, apámnak egy rossz szava sem volt, sosem mondta, hogy tegyenek elé bármit, de olyan szinten igénytelen, hogy simán elélne kenyéren és zsíron 4 évig. Sőt, élt egyedül 2 évig, és büszke rá, hogy így élt, hogy konzervet evett minden nap, hogy rá nem kellett főzni meg ilyenek. Szóval eleve érdekes kérdés ez, mert ugye a lánynál ciki 20 éveen. Apám 69 éves, mégsem mondja senki, hogy ciki, sőt, egyszer kijelentette, hogy amelyik férfi főz, az b**zi.

Sőt, ismerek olyan szüleimkorabeli párt, ahol elvált a férfi, majd összejött egy új nővel, saját maga korabeli, hatvanasok. A nő másik megyében él, és néha ételhordókkal utazik oda a férfihoz, ad neki enni, majd visszautazik a másik megyébe!

Persze a férfiakra senki nem mondja, hogy életképtelenek. Tudom, ez egy másik generáció, de nekem ez elég fura.

Hogy a kérdésre is válaszoljak: szóval én nagyon sokáig nem tudtam főzni, ami érdekes, mert gyerekkoromban rendszeresen főztem anyámmal. Kábé 5 éves koromtól kezdve. Aztán tiniként abbahagytam, de addigra akár meg is tanulhattam volna. És nálunk például az volt, hogy anyám egyszerűen mindent kijavított. Ha behajtottam a tésztát a süteményen, akkor kihajtotta, és elegyengette. Ha betekertem a káposztalevélbe a darált húst, ő "szabályosabb" gombócot formált belőle. És minden úgy jó, ahogy ő csinálja. Most nem fogjátok elhinni, de még abba is beleszólt, hogy milyen irányba keverem a levest, komolyan. Oké, nem mondta, hogy úgy rossz, de szóva tette minden alkalommal. Mert ő az óra járásával megegyezően szokta, én meg ellentétesen. Egyszer volt, hogy újra elmosott egy tök tiszta tányért, mert ahogy én mosogattam, az nem jó. Ha megkóstoltam valamit, ő is megkóstolta, mert az én ítéletem nem volt elég. Ha odamentem a konyhába, odajött, hogy megmutatja, mit főzött, mit lehet enni. Mit lehetne, nyilvén, ami a lábosban van, azt. Oké, de ő odajön, végigmutogatja, leveszi a fedőt. Olyanokat mondott mindig, hogy megmutatja, mi a kaja a hűtőben, mert én nem találom meg (ezt nem csak velem csinálja, mielőtt azt hiszitek, hanem mindnekivel a családban, apával is), és szerinte nem tudjuk egyedül visszarakni a hűtőbe, mert másik polcra raknánk, mint ő. Én nem ezt mondom, felnptt fejjel az emebrnek biztos saját felelőssége is van ebben, nem tagadom. És már jobban főzök, éppen azért, mert kértem, hogy tanítson. De ilyenkor mindig összevesztünk valami hüyleségen, mert kiveszi a kezemből a fakanalat, mondja, hogy csináljak meg valamit, megcsinálom aztán ő még átveszi, és "jobban" megcsinálja stb. Volt, hoyg az internetről próbáltam receptet nézni, de ott ugye nem potn olyan van, ahogy ő csinálja, szerettem volna azt a fajta elkészítést megtanulni, ahogy ő ízesít egyes ételeket. Szerintem mindneki felelőssége kicsit, de ne legyünk szexisták, a bátyámnak már gyereke is, és egy kenyeret nem tud megkenni. Mégsem kéri rajta számon senki. Én magamat látom el, nincs gyerekem, ha elrontom a főzést, hát istenem.