Baj hogy megbántam hogy családom lett?

Egyébként olvastátok az alap kérdést?

A kérdező megbánta hogy gyereket szült. Szerintetek akkor az a jobb megoldás ha viszi a neveletlen gyereket magával és ketten két felől terrorizálják majd vagy az ha megy egyedül aztán a pasi meg megeheti amit főzött?

Tudom, tudom a vérmamik szerint az előbbi a jó megoldás, akkor is ha a kérdező még nagyobb depresszióba süllyed.

De szerintem meg ugyanúgy nevelheti apuka is hamár úgyis mindent jobban tud, ugyanúgy az ő gyereke is..

Lépj le kérdező..

A nevelésben környezeti tényezők játszanak szerepet: a gyerek azt látja, hogy "anyával szemben minden megengedhető", valamint lemodellezi azt is, ahogy apuka elnyomja anyukát és ő is ezt leutánozza...

Kérdező: kérj tanácsot gyerekpszichológustól mielőbb.

#52 nekem nem így jött le. De igazad van, végülis bármelyikőnk verziója lehet.

Csak a kérdező tudhatja mit akar tenni.

A nevelés és a környezet miatt alakul ki a személyiség, az alapszemélyiség nem adott a születéskor ilyen tekintetben. Nem véletlen, hogy 18 éves kor alatt személyiségzavarra vonatkozó tesztet nem végeznek, mert kialakulatlan még a teljes személyiség és változhat.

Ha van egy fiú és egy lánytestvér és a fiú azt látja, hogy "apa megalázza, elnyomja, verbálisan bántalmazza anyát", akkor ezt le fogja modellezni a lánytestvérrel.

Ha a lánytestvér látja ugyanezt az anya részéről, akkor a fiú testvérrel fog így viselkedni.

Popper Péter is leír egy óvodás gyerekkel kapcsolatos problémát, agresszivitás volt tapasztalható a gyerek részéről mindenki felé, amit a szituáció váltott ki.

Praxis Avagy Angyalok A Tű Fokán című könyvében olvasható.

Jaa és a gyerek azért áll jelen esetben "az agresszor mellé", mert - rendkívül tévesen - úgy érzékeli, hogy az apa nem korlátozza, bármit megtehet, bármilyen vágya teljesülhet. A másik szülőre meg "haragszik", mert "ő meg nem enged meg akármit"...

Nem személyiségfüggő, a legtöbb gyerek így döntene...

Vegyünk egy példát: cukorbeteg a gyerek, nagyon szigorú diéta kell... Egyik szülő maximálisan keményen be akarja tartani a diétát és inkább ezért ő se eszik sem süteményt sem semmit. A másik szülő: "Jajj szegénykém, hát ne hallgass rá, sanyargat, rosszat akar csak, osztálytársaid meg a többi gyerek is eheti a cukrot-csokit-tortákat, bármit, csak neked nem ad, gyere, ezen a szép tavaszi napon az lesz a programunk, hogy elmegyünk csavarogni, kaphatsz háromgombócos fagyit, finom tortákat, amit csak akarsz!"

Ki mellé áll ilyenkor a legtöbb gyerek és mi köze van ennek a személyiséghez?

Tanultam fejlődéslélektant és személyiséglélektant, én nem emlékszem olyan irányzatra, amely azt mondta volna, hogy "születéskor az alapszemélyiség már adott".