Családot, gyereket vannak akik megbánták?

Én egyáltalán nem bántam meg. Most teljes az életem.

hogyne lenne ilyen, rengetegen bevallottak mar itt a gyakorin

Én özvegyen maradva bántam meg, hogy nem vállaltam be eddig a gyereket. Ha nem is lett volna felhőtlen nevelni vele, de most legalább lenne! Most így kereshetek évekig normális jelentkezőt, meg ugye nem 1 év alatt születik meg a gyereket akarok döntés se közösen és bizony nemsok évem maradt találni!

Kétlem, hogy ezt bárki is el fogja ismerni, még így, arc és név nélkül sem.

A gyereket magát szeretem, csak a vele járó felelősséget nem. Főképp azt, hogy mindig előbbrevaló az ő érdeke, néha fájdalmas milyen lehetőségeket vesz el.

Én nem ismerek ilyet. Környezetemben van, akinek nagyon nem úgy alakult az élete, ahogy szerette volna, sokan elváltak, sokaknak van gondjuk a gyerekkel is, a gyerekneveléssel is, sokan boldogtalanok. De mindegyikük azt mondta eddig, hogy így is a gyerek a legjobb dolog az életükben. És minden megérte a gyerekért/gyerekekért.

Biztos, hogy létezik ilyen, de én örülök, hogy nem kell közéjük tartoznom. Nekem minden lemondást, fáradságot megért, mert több a plusz, amit ad.

Nos mivel elég sokan lépnek le a kiscsaládtól, így nyilván van. Főleg férfiak ugye, de azért mert nekik könnyebb, meg őket nem ítéli el a társadalom érte. Egy nőt már akkor is vasvillára hánynak, hanem rajongva imádja a gyerekét, így nekik marad a szívás.

Szerintem hiába névtelen ez az oldal, leirni is gáz ilyet, attól függetlenül hogy sokan gondolják igy.Nemtudom mi van a halál után, de ha netán újra születnék biztos nem mennék férjhez, és gyerekem sem lenne. A magam útját, álmait követném.

Elváltam ugyan de pont annak örülök, hogy legalább vannak gyerekeim. Most újrakezdve már nem fértek volna bele a koromba.