Családot, gyereket vannak akik megbánták?

A házasságom legjobb döntése a gyermekvállalás volt. Sokkal több örömöt hoztak a gyermekek az életembe a vártnál és ezt az örömöt fokozza, hogy ma már az unokáim szeretetét is élvezhetem.

Leírhatatlanul jó élmény gyerekekkel időt tölteni. Csodálatos látni a testi, fizikális fejlődésüket, az értelmük kibontakozását, hogy együtt csodálhatom velük a természet szépségeit. A közös élmények, megannyi igazgyöngyszemével gazdagodom nap mint nap.

A gyermekek nevelése minden megszerzett tudásom igazi hasznosulása.

A szülők a saját tudásuk legjavával nevelik gyermekeiket, utódaikat, a jövőt.

Ez pénzben nem kifejezhető, de a legértékesebb dolog az életben, akkor is ha a csak szerény anyagi körülmények között nevel valaki gyermeket. Szerintem rossz nevelési elv a jövőre nézve, mindent megadni a gyermekeknek, mert nem tanít probléma megodásra, nem tanít az ÉLETRE.

Én anya típusnak gondoltam magam gyerekekkel is dolgozom. Anyámmal rossz volt a kapcsolatom,nem láttam jó példát anya-lánya kapcsolatban mégis próbáltam mindent bele adni,hogy jobb lehessek nála. Hát nem lettem...már ott megbukott a dolog,hogy fiút akartam és nem lányt, mert az én családomban egyáltalán nem voltam megbecsülve csak az öcsémet ajnározták. Néha azért apám kiállt mellettem. Nem akartam,hogy lány legyen. Megbántam ezt az egészet. Hiába szeretem a férjem és a gyerekem,mert ettől függetlenül mindent megteszek érte,de se jó anya se jó feleség nem vagyok.

Több kikapcsolódásra és egyedüllétre lenne szükségem...ami nincsen. Néha arra gondolok, hogy lelépek és az apjára hagyom,nem akarom,hogy lelki sérült legyen a gyerek, mint annó én. Az apja imádja szereti elfogadja, türelmes vele,a szeme fénye. Én meg k*rva szarul csinálom...Néha azt veszem észre,hogy öcsém nevén szólítom egyszerűen teljesen ugyanolyanok,habitusban meg kinézetben is. Valószínűleg sajnos őt látom leginkább benne. Nehéz természetű gyerek...Nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy tiszta öcsém,aki miatt állandóan háttérbe szorultam és konkrétan ugyanezt élem meg most is,mert én vagyok vele szinte 0-24-ben és magamra semmi időm sincs,mert az apja reggeltől késő estig dolgozik. Jobb lenne elhagyni őket, hogy senkit se tudjak lelkileg megnyomorítani,főleg nem a lányomat, aki semmiről sem tehet.