Gyermekmentesek! Mi a kedvencetek, amivel az ismerősök és a családtagok megpróbálnak rábeszélni arra, hogy legyen gyereketek?

Senki nem próbál rábeszélni.

Nem tudom más család milyen,nem is érdekel. Egyszer kérdezték,kaptak választ azóta se kérdezik

Határozottan megmondtam a családomnak, mindenkinek aki kérdezte hogy nem, nem lesz, nem is akarok.

Azóta nem kérdezték meg.

Minket rendszeresen zaklatnak a férjem szülei, hogy mikor lesz már unoka. Aztán eszükbe juttatjuk, hogy a másik gyereküknél már van egy, örömködjenek abban. Erre kitalálják, hogy tőlünk azért akarnak, mert az közelebb lesz hozzájuk és sokkal inkább éreznék sajátjuknak. (A mostani unokájuk fél órára van kocsival, szinte bármikor átmehetnek) Úgyhogy a végén azzal zárjuk le a témát, hogy akkor csináljanak gyereket maguknak vagy fogadjanak örökbe. Ha bármi történik velük, felneveljük azt a csöppséget és kész.

Amúgy imádom a férjem szüleit, de ilyenkor kriminálisak :D

Nekünk még nincs kész a házunk, ha akarnánk gyereket se csinálnánk, mert az felelőtlenség lenne. A másik meg, hogy nekem kicsit sem hiányzik. Szarok a génjeim és különben is szüljön, aki akar.

Minden tiszteletem azoké a nőké, akik ebben ki tudnak teljesedni és örömet lelnek a gyereknevelésben, de köszönöm szépen, én tökéletesen kiélem minden anyai ösztönömet a két macskámon. (Ők is nagyon jól neveltek, és ha kiköltöztünk, emberi wc-re fogom szoktatni őket)

"Így nem lesz aki eltemet" - eddig szerintem ez a csúcs.

Meg persze a "de hát gyerek kell!" - már akinek, lol.

Akkor nálunk sok van aki nem akarja érteni...

Jellemző párbeszéd: "kislányom , mikor lesz gyereked?

-gyereeek? Még férjem sincs...

-nem kell ahhoz férj kislányom, elég hozzá öt perc..."

🙄🙄🙄

- Mikor fogsz szülni?

- Nem fogok.

- Pedig te tök jó anya lennél!

- Jah jó, akkor holnap után. (Erre mégis mit várnak???)

- Nem félsz, hogy meggondolod magad, de már késő lesz és megbánod?

- Nem.

- Miért nem akarsz gyereket?

- Egyetlen porcikám se vágyik rá, plusz olyan szinten irritál a gyereksírás, hogy (nagyon helyesen) súlyosan büntetendő cselekedetek jutnak róla eszembe.

- Áááá, a te gyereked sírása teljesen más lenne!

- És ha nem, akkor felneveled helyettem?!

- Mi?????

- Önző vagy, mert te se lennél, ha nem szül meg az anyád!

- Fogadjunk, hogy egyetlen egy önzetlen érvet sem tudsz felhozni, hogy miért szültél!

- ?!?!?!?!

- Szerintem nyertem.

- Ki fogja rád nyitni az ajtót, ha idős leszel??

- A barátaim, később pedig az ápolóim. Én leszek a nyugger otthon réme! Mit is mondtál, hol él a fiad? Angliában?

"Hát de mán korba' ott vagy, hogy..."

"Én ennyi idősen mán a másodikat... (nemtől függően szültem vagy csináltam)"

Én pedig türelmesen meghallgatom őket, vázlatosan előadom az anyagi helyzetemet és jön a nagy csend. Szeretnék én gyereket, de nem buli tömegközlekedéssel albérletbe hazavinni. Az, hogy vegyek fel hitelt, opció, de nem tökéletes: ahogy számoltam, nagyjából addigra fizetnék ki egy saját ingatlant, mire a gyerekem elkezdené az életét. Vagyis nekem lenne hol lakni, őt pedig nekiereszteném a világnak csupasz p***ával, ahogy én indultam. Ennek így nincs értelme. Ha nem tudom a gyerekemnek megadni 18 éves korára az életkezdést (egy pár évig használható autó és egy élhető lakás/ház hitelének önereje), akkor nincs értelme vállalni, mert csak a saját nyomoromat szaporítom, abból meg már van épp elég.