Férfiak! Mit gondoltok az olyan nőről aki egész életében mindent elkövet hogy ne lehessen gyereke?

Én magyarként nem vállalnék gyereket ilyen országba, minek? Belőlem sem lett egy szívsebész, milliomos vállalkozó.

29 évesen nincs is célom azon kívül hogy külföldre kijussak, és legalább én éljek minőségibb életet.

A cigányok példáját meg én nem vagyok hajlandó követni, elképzelni sem tudom hogy fiatalon, de még később is gyerekkel foglalkozzak, hullafáradtan menjek dolgozni, vagy 8-12 óra után miután hazaértem, míg foglalkozzak alvás helyett a gyerekkel, bár van aki 2 óra alváson el van, én nem kérek ebből.

Buta, egyszerű gondolkodásúak hiszik azt hogy a gyerek alanyi jog, és kell hogy legyen mindenkinek, hát nem.

Miért kéne bármit is gondolni az ő személyes döntéséről? Senkinek semmi köze hozzá.

Ha valaki akar gyereket az nyilván nem őt fogja élete párjának választani, aki meg nem akar annak tökéletes.

Ha már itt tartunk, nekem azokról van meg a véleményem akiknek életük egyedüli értelme hogy lepottyantottak egy vagy több gyereket, és ők a büszke ősanyák, úgy viselkednek mintha ezzel valami hatalmas tettet hajtottak volna végre. (Külön vicces mikor az ilyennek három gyereke van három különböző apától, munkája sohannem volt mert amíg potyogtat, addig mindig van mire fogni a semmirekellőséget, meg ugye úgy jönnek a segílyek és a csok.) Miközben szaporodni mindenki tud, nincs benne semmi rendkívüli. Az állat is lekölykedzik, az ősember is lekölykedzett a barlangban. Ment tovább az élet, senki nem várt érte kitüntetést, szemben ezekkel a mai bezzeganyákkal akik szerint körülöttük és a kölykük körül forog a Föld.

A külső nyomást meg soha nem értettem. Mikor valaki megszól valakit aki nem akar gyereket. Az ő életét miben befolyásolja ha a szomszéd Icának vagy a kolléganőnek az irodából nem lesz utódja? Nevetséges.

Hát azt gondolom róla, hogy aki még nincs készen erre, az ne is erőltesse csak mert elvárnák.

Azt is meg lehet bánni, ha van, de minek.

Meg azt is ha valaki lemarad róla.

Az anyjának lehet a legrosszabb, hogy nem unokázhat öregségére.

Igazából erre a kérdésre nem lehet jó választ adni.

Van ket lanyom, nagyon jo (es egyben faraszto es onfelaldozassal jaro) dolog, de ettol fuggetlenul mindenki maga donti el, hogy akar-e egyaltalan, hanyat, mikor, kitol, hogyan.

Senki nem mondhatja meg masnak, hogy hogyan kellene neki, mindenkinek a sajat maganugye. (Adott esetben a parjaval kozosen.)

Egy valami biztos.

Szerintem ez a téma pont olyan mint az autóvezetés!

Amíg az ember nem érti, nem csinálja, nincs benne sikere addig elutasítja és inkább jár mindenhová gyalog, de ha bele jön le se tudja rakni a kocsit!

Szóval bizonyos szinten biztos, hogy átalakít, fejleszt, új síkra emel ha valakinek gyereke születik.

Ha én sem akarok, akkor örülök, hogy hasonló gondolkodású rokonlélekre találtam. Ha akarok, akkor meg továbblépek, mert nem egymást keressük.

Külön elemezgetni, vagy gondolkozni soha nem szoktam idegenek méhéről, életéről.

Feleségem is ilyen. Most kinézett magának egy műtétet szlovákiában, amivel sterilizálják már 27 évesen. Nyáron megyünk, mondtam neki, hogy szolidaritásból én is elköttetem magam. :D

Nem akarunk gyereket és akkor finoman fogalmaztam. Csinálja, akinek ez az álma, minket csak megbetegítene és tönkretenne.

Én szeretem, hogy ő ilyen, egymásra találtunk.