Nők, akik a gyermekmentes élet mellett döntöttek! Ti is hálásak vagytok, hogy ebből a " csodás " élményből kimardtok és szép életetek lehet? Miket csináltok gyerek nélkül? Miért döntöttetek így? :)

Most már örülök, igen, bár én nem vagyok "gyerekellenes", "csak" a korom miatt döntöttem így (bár manapság "divat" lett szülni nálam idősebbeknek is). De már sokszor örülök, és a "gyerekmentes" élet jó oldalait is nagyon jól látom.

Már nem hiányzik a gyerek. Amúgy semmi "extrát" nem csinálok, amit anyaként nem csinálhatnék. Néha utazgatok, de semmi luxus út, amibe nem férne bele egy gyerek, vannak háziállatok, de ez megint csak nem lenne lehetetlen gyerekkel, csinosíthatom a házat meg a kertet, kirándulok, képzem magam, dolgozom, élvezem a mindennapokat, ilyenek.

Én magamnak vagyok hálás amiért így döntöttem, bár ez nem is döntés volt részemről, hanem egy teljesen természetes folyamat része a felnőtté válásom során.

Ezer oka van annak miért jutottam erre a döntésre, a legfontosabb hogy nem akarok világra hozni egy ártatlan embert egy olyan világba ami tele van szenvedéssel. Ezen kívül is vagy ezer érvet tudnék írni, elképesztően túl van népesedve a bolygó, és rengeteg gyermek nélkülözik, Magyarországon is rengeteg gyermek van állami gondozásban akikkel senki nem foglalkozik, nem kellenek senkinek mert már idősebbek vagy különböző betegségekben szenvednek, más etnikumúak.

Emellett maga a terhesség és a szülés gondolata, kockázata és az ezzel járó következmények is elborzasztanak.

Sokadik érv még hogy sokkal több időm van magamra, a szerelmemre, hobbikra, ki tudom aludni magam éjszaka, reggel nyugodtan indul a napom, nem kell kapkodni, délután egy csendes házba érek haza ahol rend és tisztaság van, nem kell senkinek könyörögnöm hogy tanulja meg a verset, nem kell szülőire járni. Ha el akarok menni bárhova kettesben a párommal, bármikor megtehetjük.

Azzal töltöm az időmet ami örömet okoz, a szerelmemmel, városnézéssel, hobbikkal, túrázással, de a legjobb érzés hogy ha be akarunk kuckózni egész hétvégén és csak kettesben lenni, filmezni, azt is megtehetjük.

Ha rosszabb kedvem van mindig azt szoktam gondolni hogy "de legalább nincs gyerekem". :)

Igen. Bár én házas vagyok tizenéve, közös döntés volt, egyikünk sem akar(t) gyereket.

Szeretjük a munkánkat, szeretünk együtt lenni, spontán (akár éjszakai) programokat szervezni, kirándulni, utazni, barátokkal lenni stb.

Már fiatalkoromban tudtam, hogy soha nem akarok majd gyereket. Egyszerűen nem tudok velük mit kezdeni, nincs bennem semmilyen ösztön és nem is szeretem őket. Van egy 2 éves unokaöcsém és egy 1 hónapos unokahúgom, őket szeretem. De minden más gyerektől kiráz a hideg.

A terhességgel járó gusztustalanságok se hiányoznak, belőlem ne folyjon tej, ne vágjanak vagy nyomjanak ki semmit és azt sem akarom, hogy hónapokig bennem fejlődjön valami.

Bennem soha, egyetlen egy erv nem szolt amellett, hogy legyen gyerekem. Tehat nekem ez teljesen magatol ertetodo, es furanak erzem, hogy masoknak van.

Kiskoromtol igy ereztem, es otven evesen se fog el egy szazalek megbanas sem.

Az emberi faj kihalasanak szoritok. Ezt a bolygot, a termeszetet szeretem. Az allatok utodgondozasa meghat.

Az idos emberek irant erzek gyenged erzeseket, akik mar kifele mennek.

Szabadsagomban korlatozott mar az, hogy a haziallatunk miatt par evig nem utaztunk, hogy idos eveiben ne bizzuk masra. Tehat nem ez az ok, hogy ne tudnam onmagam hatterbe tolni.