Mit lehet tenni egy nagykamasszal, ha nem akar beilleszkedni (kamaszok véleménye is érdekel)?

Fú, kerülgetett a rosszullét a poszt és a kommentek olvasása közben. Mintha a volt-férjemről írtatok volna.

Volt-férjem 35 éves, én 20-32 éves kora között voltam vele. Leéltem mellette 12 évet, tűrtem az éjszakázásait, azt, hogy mindig második voltam a t.tves számítógép mögött, azt, hogy soha semmilyen programra nem volt velem hajlandó eljönni, ellenben órákat ült a gép előtt és virtuális világokban virtuális aranyakat gyűjtött. Az jobban érdekelte, mint mondjuk a feleségével elmenni kirándulni.

Ő soha nem járt terápián, én viszont sokat jártam. Pszichológusom szerint ez egyfajta menekülési mechanizmus lehetett az exemnél. "Addig sem kell a való élet gondjaival, kihívásaival foglalkozni, amíg az online térben lézengek. Az biztonságos. Ott tudok sikereket elérni. A való élet kiszámíthatatlan és lehet, elbuknék, úgyhogy inkább maradok az online térben."

Hogy honnan ered ez a viselkedés...? Szerintem - bocs, kérdező - rossz szülői minták. Az exem apja sosem volt jelen a család életében. Amikor nem dolgozott (magas beosztásban melózott állami fegyveres erőknél), akkor otthon elvonult, fúrt-faragott, csak a két fiúval nem kelljen egy percet sem tölteni, elvégre a gyereknevelés "az asszony dolga".

Szóval exem és a bátyja a vajszívű anyára maradt, aki nem tudta őket megnevelni. A volt-sógorom a világ legnagyobb trógere, aki csak illegális bizniszekben utazik, Isten tudja hányszor lopta meg, verte át a szüleit, hány tízmillió forint kárt okozott már nekik. De volt-anyósom továbbra is pénzeli és tűri ezt.

A volt-férjem legalább dolgozik. Az apja hivatását vitte tovább, pont ugyanolyan munkamániás, mint volt-apósom, de a munkán kívül pont olyan "életképtelen", mint amit a kérdező a fiáról ír. Ha nem kell másnap kelnie a munka miatt, akkor hajnalig csépeli a számítógépet. Míg együtt voltunk, nálunk is téma volt, hogy nekem kellett felkelteni, mert arra sem volt hajlandó, hogy felébredjen (!!!). Ha én nem keltettem volna fel, akkor vele együtt 3 kollega késett volna a melóból és kaptak volna megrovást (ismétlem: állami fegyveres erők, közösen jártak be dolgozni, ott ilyenekkel nem vacakolnak). Amikor már válságban volt a házasságunk, éjjelente álomba sírtam magam, míg ő vígan püfölte a klaviatúrát és nem vette észre, hogy a felesége egy ajtóval arrébb sír és kétségbe van esve.

3 éve elváltunk. Nem tudom, most mi van vele, de szerintem ugyanígy él. Eljár dolgozni, de ha nem dolgozik, akkor az online térben éli ki magát. Addig sem kell igazán élni.

Nem tudom, mit tehetnétek... Annyi biztos, hogy ha hagyjátok, hogy ez így maradjon, akkor semmi sem fog változni. Szerintem az exem is önállóbb lett volna, ha nem nyalták volna ki ennyire a f.nekét, ha anyuci nem leste volna minden kívánságát.

Én a helyetekben közölném, hogy 2 hónap múlva mehet, amerre akar. Keressen albit és munkát, mert ez így nem megy tovább. Ha szeretné, segítünk albit és melót keresni, esetleg szakembert is. De két hónap múlva fészekből-kirúgás jön. Aztán pedig tartani is magatokat az elmondottakhoz, nem ellágyulni, mint volt-anyósom.

Sok sikert!