Mit lehet tenni egy nagykamasszal, ha nem akar beilleszkedni (kamaszok véleménye is érdekel)?
A fiunk 20 éves lesz, és abszolút életképtelen.
Nem tudunk hatni rá, a nemtörődömsége miatt már bukott is, iszonyat lusta.
Szerinte normális, hogy áthárítja a felelősséget. Tanulni nem hajlandó, házimunkát nem végez. Állandóan ellentmond és néha próbál agresszív is lenni (azért azt nem hagyjuk).
Egyedül fel sem tud kelni, mindig én ébresztgetem, ami nem megy könnyen, ezért az én reggelem is idegesen indul.
Elfogadom, hogy valahol rosszul neveltük, de már nem tudunk ezen változtatni.
Próbálunk beszélgetni, elemezni az eseményeket, be is látja, amit mondunk, de nem változik semmi (mi is meghallgatjuk őt, de leginkább csak annyit akar, hogy hagyjuk játszani és aludni és ő nem csinált semmi rosszat).
Nagyon elkeserítő, attól félek, előbb-utóbb ki kell raknunk, mielőtt a házasságunk látja kárát.
Nagyon keménynek tartom ezt, hogy majd a saját kárán megtanulja, de jelenleg nem tudok jobbat.
válasza:Egy 20 éves nem nagykamasz, hanem fiatal felnőtt.
Szóval hagyjátok a saját lábára állni. Keressen munkát, költözzön el. Adjatok neki minderre határidőt, és következetesen tartsátok is be...
válasza:30
De ők rontottàk el, mert ez biztos nem ma kezdődött hanem már évek óta így megy és most érzi a kérdező hogy a türelme a végpontjához közeledik.
válasza:Kérdező! Most kivételesen eltekintek az ostorozástól, pedig nagyon hiányzik nekem.
Mindenképpen el kellene menni családterápiára nektek.
A zsebpénz annak a gyereknek jár, aki a maga kötelességét (tanulás, tanulás, ilyen-olyan a képességeihez mért házimunka) elvégzi. A fiadnak nem jár, emiatt az elvétele nem zsarolás. Én most mégsem venném el, mert az provokáció lenne.
Ha a fiad nem megy el családterápiára, akkor repülnie kell a lakásból. Ha a sikertelen érettségi után nem kezd el azonnal munkát keresni, akkor szintén.
válasza:8-as! Mikor elkezdtük az egyetemet bátyám albérletbe ment, egyetem mellett csinálta az ottani dolgait, hazajött hétvégén és mehettünk az apánk által kiadott dolgainkra (én ekkor gimis voltam, de dolgoztam itthon én is és nyaranta is). Ő végzett pár éve, dolgozott a szakmájában, itthon is csinálta amit kellett, aztán elkezdte a mestert levelezőn (amit most fejez be) és mellette dolgozik, alig van itthon. Én szintén most végzek, csak az alap szakkal. Kolis voltam, mikor hazajöttem még a "régi szép időkben" akkor is segítettem itthon. Nekem most fejeződött be a gyakorlatom, még néha vissza kell mennem a suliba is, szakdolgozatot én is írok, örülök, ha egyáltalán megnyugszok. Anyánk értékeli a dolgainkat, apám képzeli, hogy belőlünk amúgy 3 személy van...
Adhatnánk bele többet MOST, de a múltban és a jövőben fogunk is.
A kérdezőnél úgy olvastam nem így van, a gyermek semmit se csinál, az érettségi is kétes, nem hogy egyetemre menjen...
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:33
Nem tudom, mit élsz ki a most meg nem valósított ostorozással, de felnőtt vagyok, köszönöm, abból nem kérek.
(ha ilyet olvasok, mindig arra gondolok, mi válthatja ki belőlük ezeket az erős érzelmeket - innentől kezdve ugyanolyan sérültnek látom őket, mint azt, akit kiosztanak).
Egyébként tetszik, amit írtál.
Családterápiára jártunk, egyediben is volt, én is voltam csoportban. Sajnos, ha egy gyerek nem látja a változás szükségességét, nem működik együtt, így ezek a terápiák nem segítettek (neki - nekünk hasznos volt).
30
köszi, nagyon így van. Senki sem úgy indul neki az életnek, hogy most megszadizza a gyerekét, csak nem tudja jobban csinálni. Utólag meg már csak elfogadni lehet, hogy ami a képességeinkből adódott, azt megtettük. És szörnyű, hogy ez kevés volt :-/
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!