Minden a nehezére esik. Miért ilyen?
Anyám 48 éves. Még sose dolgozott, 25 évesen férjhez ment apámhoz, azóta háziasszony. Minden napja ugyanolyan, reggel felkel, elmegy a boltba, hazajön, megissza a reggeli kávéját, reggelizik, megfőzi az ebédet, alszik 2 óra hosszát, tv-zik, elmosogat, 8-kor befekszik az ágyba, filmezik és alszik. Amióta az eszemet tudom ezt csinálja. Nyáron kb. 2 hetente lenyírja a füvet. Heti kb. 2x segít apámnak pár óra hosszát, mivel apám földműves néha kell neki segíteni. Rengeteg szabadideje van, mégis mindig panaszkodik, hogy ő neki mennyi dolga van, ő neki minden nap főznie kell (főzés közben úgy viselkedik mint egy idegbeteg, ideges, kapkod, magában beszél, megsüti magát). Takarítani szinte sose szokott, ha én nem lennék, rájuk rohadna a ház. Egész nap pizsamában mászkál, pizsamában főz, pizsamában mászkál az udvaron, és ugyanabban a pizsamában is alszik. Tehát reggel nem öltizik át, csak ha megy a boltba.
Alig kell valamit csinálnia, mégis azt a kevés feladatot is nehéz elvégeznie. Egész nap ordibál, szidja apámat, szidja a gyerekeit. Azzal fenyegeti apámat hogy el fogja hagyni, de nem mer elválni, mert akkor nem lenne aki eltartja, ha elválna akkor dolgoznia kellenne és azt nem akar. Ha megkérdezem hogy mi a baja, miért ideges, akkor leordibál. Nálunk hierarchia van felállítva, a gyereknek k... a neve. Van valami megoldás a viselkedésére vagy már menthetetlen a helyzet? Apám nem csinál semmit, nem mer lépni, ha anyám feszült, kimegy a műhelybe és ott elvan egyedül. Én pedig a túlélek, tervezem a költözést. Mi lehet ez? Depresszió, elmebaj?
Egy család alapból csak akkor működik, ha mindenki csinálja a dolgát. Valaki elmegy dolgozni. Bárhova. Boltba, gyárba, vagy valami olyan helyre, ahol úgymond műveltebb dolgokat kéne csinálni (lásd pl oktatás, orvos, ügyvéd, stb). A földművelés egy kemény szakma. Nem űzöm, csak mások a környékünkön nyomják. Abban tényleg nincs pihenés, mindennek megvan a maga ideje. Vetés előtti földmunkák, vetés, a növény gondozása, termés begyűjtése, és még ezután sincs pihenés, csak télen, amikor nem lehet semmit csinálni.
A háziasszonyok dolga tényleg nem lebecsülendő. Azért írom, hogy háziasszony, mert általában nők végzik. Férfiak is lehetnek otthon, de valljuk be, a nők igényesebbek általában. Takarítás, úgy általánosan. Persze ezért alapból nem kapsz pénzt. de az otthoni munkák mellett is lehet dolgozni, olyat, amiért pénzt kapsz és lesz majd nyugdíjad. A gyerek dolga a tanulás, egy 11 éves gyerektől nem lehet elvárni mindent. Persze tudom, hogy a kérdező már nem 11, de ahogy írta ettől a kortól kezdett el úgymond "mindent" is csinálni. A tanulás mellett ez elég szar. Ha majd dolgozik, akkor szerintetek mikor lesz ideje ezekre?! Ja, napi 8 (vagy több) óra munka után hazaesel, és ott fogad a fos, te takarítasz. Nem azt mondom, hogy a mosogatás, vagy egy gyors mosás nem fér bele. A kerti munkákba is be lehet segíteni, de az sem könnyű. A hétvége meg úgy általában a pihenésé, esetleg az ilyen alap munkáktól eltekintve, mint a kerti gazolás/termény begyűjtés, ház körüli egyéb apróbb munkák.
Én azokkal értek egyet, hogy az anyuka nem sok mindent csinál. Nem eleget. A főzés, meg az a kis valami, amit csinál, kb semmi. Mi lesz vele, ha egyedül marad? Ha a fater meghal (mert benne van a pakliban, és a gyereknek majd családja lesz (esetleg távolabb a szülőktől), akkor mi lesz az anyukával?? Ja, a gyerektől elvárják, hogy tartsa el. Ami általában működik/működhet. Ha nincs 100 km-rel távolabb. Mert vidéken nem olyan jó a fizetés.
Nem azt mondom, hogy el kell tartani. De általában ez a "szokás", hogy a szülőt eltartja a gyereke, mikor már nem képes ellátni megfelelően magát. Ilyenkor bekerülhet egy otthonba, vagy ugye tényleg gondoskodnak róla a gyerekek. De itt nincs szó sem idős korról, sem valamilyen betegségről (legalábbis nem említett ilyet a kérdező).
Nekem is van egy ismerősöm, aki ilyen. Bár kevesebbet dolgozik, mint az itt említett hölgyemény, és valszeg van egy kis demencia is. A kora nyugdíj előtt nem sokkal van. 56. De sztem neki sincs 1 éve sem. A közelmúltban dolgozott pár hónapot, de mondjuk azt, hogy nem volt élmunkás. Meg el is ment a kedve tőle. Ez sem fogja fel, hogy mi a franc lesz vele, miután elérte azt a kort, mikor el bírna menni nyugdíjba?! A gyerekén tervez élősködni.
Én nem vagyok az idősek ellen. Muterom is azt mondta, hogy ha úgy áll, adjuk be egy otthonba, és kész. Még nem tart ott, de ki lát a jövőbe. Nyugdíjas, neki sincs meg a 40 év munkaviszonya, de ezt most nem folytatnám. Tisztességes nyugdíjat kap attól (mondjuk hogy elég), dolgozott egész életében, sőt még most is. Napszám meg ilyenek. Aki ilyen, illetve hogy a gyerekének még ilyen idősebb korban is segíteni akar, azt becsülni kell. De aki csak hátráltatni akarja, azt nem tudom normális embernek venni.
Az én nagymamám 86 éves, több betegsége is van, be kellett mennie otthonba, mert már nem tudta ellátni magát. Kertes családi házban éltek a papával az ő haláláig. Most én kezelem a nyugdíját, abból fizetem az otthont, a ház rezsijét, a maradékot meg odaadom neki költőpénzre, amiből nagyrészt a gyógyszereit finanszírozza. Egy nagyon egyszerű asszonyról van szó, csak nyolc általánost végzett, ezért nem is volt valami hű de jól kereső munkája, de őt soha nem kellett eltartani. Van normális nyugdíja, egész életében spórolt, mindig mindent ki tudott fizetni. Most is mindenre jut a pénzéből. Talán azért, mert soha nem arra várt, hogy majd valaki eltartja őt.
Nem azt mondom, aki valamilyen nagyobb betegség miatt, vagy önhibáján kívül került rossz helyzetbe, annak én is segítenék, de ne legyen már ez elvárás, hogy a szülőt el kell tartani! Mi a francot csinált az ilyen szülő egész életében?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!