Van még itt valaki, akinek nehezére esett leválni a szüleiről? Kis lépésekben érdemes, vagy inkább gyorsan?
Én 22 éves vagyok, és az a baj, hogy csak mostanában értettem meg, mennyire rettenetesen a szüleimen lógok. Úgy kell elképzelni, hogy kamaszként bántottak a kortársaim, és ezért onnantól kezdve senkiben nem bíztam és szinte minden időmet itthon töltöttem. Nem távolodtam el a szüleimtől, szinte egy kicsit sem. Ehhez még hozzájön az, hogy itthon kényelemben élek, megvan minden, szinte zavarba hoz, hogy anyukám mennyire ellát mindennel... ezt most már nagyon gáznak érzem. Nem akarok örök gyerek maradni. Viszont az a baj, hogy ebből adódóan nincs egy olyan összefüggő közeg, ami alternatívát nyújthatna, mint másnak pl. egy sportcsapat vagy bármi hasonló. Egy-két barátom van innen-onnan, de ezek viszonylag lazább kapcsolatok. Bár főzni nem tudok magamra, de ettől eltekintve amúgy nem annyira félek az elköltözéstől - éltem egy fél évet külföldön egy koleszban, ahol, bár kicsit bedepiztem, de ez nem a koleszos lét miatt volt alapvetően, hanem mert viszonylag egyedül voltam és nem tetszett a környezet. Amúgy feltaláltam magam, és ha most lenne egy olyan pár ember, akiben megbízom és akivel jóban vagyok, akkor simán összeköltöznék velük. Ami nekem nagyon kimaradt, az a közösségi szellem, a csapat. Emlékszem, gyerekkoromban egy osztálytársaméknak volt egy vidéki birtoka, ahova mindig lejártunk és mindenfélét játszottunk, a mai napig ezek a legszebb emlékeim. De ennek általános végén vége szakadt, és azóta nem találtam pótlást. Milyen közeget találhat egy fiatal huszonéves, ahova még szervesen beilleszkedhet? A sport, a tánccsapatok és hasonlók szerintem nem elég jók - egyszerűen mindenkinek van egy másik, már meglévő köre és csak heti pár alkalmas találkozásra van lehetőség. Az igazi, összetartó csapatok ott kovácsolódnak, ahol közösen kell megoldani valami kényszerhelyzetet és ahol mindenki folyamatosan jelen van - pl. gondolom a katonaság régen ilyen volt.
Egy szó, mint száz, ki hogyan oldotta ezt meg?
válasza:Szamomra ez "normalis" en is iszonyuan kotodtem a szuleimhez, de nekem viszont sok baratom van:-))Ugy oldodott meg h hozzamentem a volt ferjemhez 23 evesen es elkoltoztem persze zokogva.A szuleim imadnak de ertelmes emberkent ok nem probelmaznak ilyesmin es csak fel oranyira laktunk toluk ugyhogy vasarnap ebed minden hetvegen:-)))
Aztan elkoltoztem kulfoldre ujra ferjhez mentem de a mai napig is mindennap beszelek anyuekkal, neha ok jonnek ki hozzan, neha mi megyunk hozzajuk de el nem tudnam kepzelni h ne beszeljek anyukammal mindennap:-))
32 /N
Második: szerintem ez tök normális, és nagyon szép, hogy még mindig ilyen közeli a kapcsolatod a szüleiddel.
Utolsó:
"első vagyok. érzelmileg is le kell válni a szülőkről, nem csak anyagilag ;) a legtöbben erre egész életükben képtelek. ez akkor is fennállhat, ha a szülök már nem élnek, és van az embernek saját családja."
Szerintem mi két külön dologra gondolunk. Természetesen igaz, hogy az ember bizonyos fokig élete végéig kötődik a szüleihez és még felnőttkorában is nagyon fontos neki a velük való kapcsolata. De amiről én beszélek, az a _gyerekként_ való elszakadás a szülőktől (a gyereket nem az életkorra értem, hanem a kapcsolat minőségében), nem teljes érzelmi elszakadás vagy elzárkózás, hanem az a fokozat, amikor az ember már lassan megtanulja, hogy ő a felelős a saját életéért, az intimitást barátokkal és legfőképpen a párjával éli meg, önállósul, külön költözik. Az a szakasz, ami az Eriksson elmélete szerinti serdülőkor vége. Amikor az ember már inkább egyenrangú fél a szülőkhöz képest, semmint gyerek. Na, ez az, ami nálam nem történt meg, mert én nem tanultam meg teljes bizalommal fordulni korombeliek felé, és az én "legjobb barátaim" a szüleim maradtak, ők töltik be azt a helyiértéket az életemben, amit másnak ilyenkor már rég a legbizalmasabb baráti köre. Azok, akikkel együtt tapasztalja meg a felnőtté válást, együtt él át jó és rossz dolgokat, együtt örül és együtt csalódik, akikre számíthat, ha baj van, és akikkel a legtöbb időt tölti és akik meghatározzák az identitását. Én ezt még 22 évesen is keresem.
válasza:Szerintem ezt túlkomplikálod. Nekem ugyan nem esett nehezemre leválni a szüleimről, tekintve hogy nem jó a kapcsolatunk, de a barátoknak ehhez a világon semmi köze nincs.
Én 14 évesen fogtam magam, elmentem kollégiumba. Aztán egyetemen is. A fene nagy gólyatábori összekovácsolódott társaság már rég sehol sincs, albérletbe költöztem, laktam együtt idegenekkel és ismerősökkel is. A barátok jöttek-mentek, jönnek-mennek az életemben. Akivel anno minden hétvégén buliztunk, már leginkább csak emlék. A régi barátaimmal néha chatelünk, de szétszóródtunk a világban. Most leginkább a kollégáimmal vagyok jóban, de nem hinném, hogy ez olyan világnagy barátság lenne.
Időközben megismertem a párom, most vele élek együtt. Időm és igényem sincs nagy csapatosdira. Igaz, a párom olyan típus, aki az elején leszögezte, hogy mellette akkor tudok megmaradni, ha felnőtt és önálló vagyok. Így rengeteget fejlődtem és ez jó hatással volt rám. Nem várom, hogy más megoldja az életem, magamra támaszkodom, még a páromra is csak minimálisan.
Szerintem nálad az a gond, amit még fel sem ismersz, hogy még mindig nem felnőni akarsz, hanem szülőpótlékot keresel. Egy gyereknek, no meg pláne egy tinédzsernek kell maga köré a "csapat". De ha felnőttként szeretnél élni, akkor pont az a lényeg, hogy ezek nélkül is tudj boldogulni. A főzés meg egyéb hülyeségek részletkérdés, itt sokan rugóznak azon, hogy milyen felnőtt dolog, aki be tud fizetni egy csekket... no hát én úgy nőttem fel, hogy soha nem fizettem csekket, és amikor kellett, akkor volt ennyi eszem, hogy elmentem a postára és mondtam az ügyintézőnek, hogy segítsen, mi ilyenkor az eljárás. Nem bonyolult.
Az a bonyolult, hogy merj lépni. Pedig az fontos és hidd el, ha nem a szüleiddel élsz, hirtelen ismerkedni is könnyebb. Hiszen nincs ami miatt rohanj haza, előbb ráveszed magad, hogy elmenj bárhova. Így idővel találsz barátokat, társaságot. Sőt, ha nem azt várod tőlük, hogy az életed oldják meg, akkor még sokkal könnyebb is találni :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!