Minden a nehezére esik. Miért ilyen?

Anyám 48 éves. Még sose dolgozott, 25 évesen férjhez ment apámhoz, azóta háziasszony. Minden napja ugyanolyan, reggel felkel, elmegy a boltba, hazajön, megissza a reggeli kávéját, reggelizik, megfőzi az ebédet, alszik 2 óra hosszát, tv-zik, elmosogat, 8-kor befekszik az ágyba, filmezik és alszik. Amióta az eszemet tudom ezt csinálja. Nyáron kb. 2 hetente lenyírja a füvet. Heti kb. 2x segít apámnak pár óra hosszát, mivel apám földműves néha kell neki segíteni. Rengeteg szabadideje van, mégis mindig panaszkodik, hogy ő neki mennyi dolga van, ő neki minden nap főznie kell (főzés közben úgy viselkedik mint egy idegbeteg, ideges, kapkod, magában beszél, megsüti magát). Takarítani szinte sose szokott, ha én nem lennék, rájuk rohadna a ház. Egész nap pizsamában mászkál, pizsamában főz, pizsamában mászkál az udvaron, és ugyanabban a pizsamában is alszik. Tehát reggel nem öltizik át, csak ha megy a boltba.

Alig kell valamit csinálnia, mégis azt a kevés feladatot is nehéz elvégeznie. Egész nap ordibál, szidja apámat, szidja a gyerekeit. Azzal fenyegeti apámat hogy el fogja hagyni, de nem mer elválni, mert akkor nem lenne aki eltartja, ha elválna akkor dolgoznia kellenne és azt nem akar. Ha megkérdezem hogy mi a baja, miért ideges, akkor leordibál. Nálunk hierarchia van felállítva, a gyereknek k... a neve. Van valami megoldás a viselkedésére vagy már menthetetlen a helyzet? Apám nem csinál semmit, nem mer lépni, ha anyám feszült, kimegy a műhelybe és ott elvan egyedül. Én pedig a túlélek, tervezem a költözést. Mi lehet ez? Depresszió, elmebaj?