Megérdemeltem a pofont apukámtól? 19/l Nagyon fájt, és nagyon vérzett az orrom, lila folt is lett az arcomon.

73

Hát neked esetleg életreszóló, mert lelkileg gyenge vagy. Más fogja magát és tovább lép, mint a többi szakításnál, ahol őt dobták. Te járj inkább pszichológushoz, ha ennyi tönkreteszi az életedet, de ez már vicc kategória.

És nem ettől függ, hogy kinek lesz párja, főleg meg nem tőled, meg a jó kívánságaidtól. Hány éves vagy, 16?

Csaltak már meg. És? Nyilván közvetlen utána nem így gondoltam, de nem érzem magam megalázva, traumát sem kaptam, a srác eszéhez mértem. Sírdogáltam egy hétig kb.

De elmondom, hogy kezeltem.

Azon a héten nem kértem szabadnapot, mindennap dolgoztam. Én is pont 19 talán 20 voltam, nyár volt és pincérkedtem suli szünetben. Reggel 9-kor nyitottam, éjfélkor bezártam, addig sem kattogtam amíg dolgoztam, kimentem a kocsihoz és ott sírtam ki magam zárás után éjjel a parkolóban, majd egy félóra múlva haza indultam. Sem az otthoniak, sem a kollégák nem készültek ki tőlem. Aztán egy hét után már nem igazán volt sírni való kedvem sem, inkább emelt fővel tovább mentem. A cuccait visszaküldtem, elmentem egyet vásárolgatni, barátnőkkel kikapcsolódni és huss.

Nyilván utána még rosszul esett, ha láttam őket, de ezzel az érzéssel csak a saját lelkem nyomorítottam, nem sírtam, kiabáltam, fenyegetőztem öngyilkossággal, aztán idővel ez az érzés is elmúlt.

Hát... Nekem egyszer a barátom hisztizett be így nyilvános helyen. Mindenki minket nézett. Én is mondtam hogy állítsa le magát, nem tette, ezért kapott egy nagy pofont. El volt kényeztetve mindig, ő a családjában a legkisebb gyerek.

Azóta nem hisztizik, mert tudja hogy mi lesz a vége.

Szerintem nem kötelesek a rinyálásodat elviselni. Felnőtt ember vagy, viselkedj is úgy. Legközelebb majd jusson eszedbe a pofon mielőtt elkezdedz vergődni.

A te tested, az ér hozzá, aki általad meg van hatalmazva rá, az bántja, akinek te megengeded. Persze, gondolom a szelíd érintések szinte senkit sem zavarnak és nem is arra értem, hogy például éppen készülsz megfulladni és valaki hátba ver. Jogosan vagy felháborodva a testi bántalmazás miatt, mivel ő jogtalanul tette. Családon belüli erőszaknak is lehetne ezt minősíteni. Azoknak a "csodálatos" embereknek mondanám, akik szentül bizonygatták, hogy ő bizony megérdemelte azt a pofont, hogy ezt másképp is el lehet intézni.

(Meg valószínűleg, ha a ti apukátok pofozna titeket véresre, nem az lenne az első gondolatotok, hogy „Hát ezt most milyen jól tette, hiszen megérdemeltem! Jajj, de jó!“)

El lehetett volna verbális módon is intézni. Lehet, hogy előtte is szóltak, de nem eléggé. Szerintem azért, ha az apja azt mondja, hogy „Drága, jó, édes kislányom, ne merészelj többet bőgni előttünk, mert mi ezt nem szeretjük!“, abból ki lehet következtetni, hogy nem célszerű többet kiborulnia előttük. (Az egy más kérdés, hogy milyen apa az olyan, aki nemhogy megüti, de nem viseli el a lánya jogos bánatát.)

Szóval szerintem ezt emberibb módon is le lehetett volna bonyolítani.