Megváltozhat a gyerek miatt?
A férjemmel első babánkat várjuk nyárra. 5 éve vagyunk házasok. Ő mindig is indulatos, erős akaratú volt, inkább én engedtem mindig neki, oda mentünk, azt csináltuk, amit ő akart, nekem a béke fontosabb.
A barátnőim sosem szívlelték, de szerintem féltékenyek, mert nagyon okos férfi, sokra fogja vinni. Amikor elmondtam nekik, hogy babát várunk, hát... nem hiszem, hogy őszintén örültek neki. Egyikük mondta is, hogy aggódik, milyen apa lesz a férjem, lesz-e türelme egy gyerekhez, mert ha felidegesítem, sokszor kiabál velem is. A szüleimmel egyébként - miatta - nem találkozunk gyakran, amit nagyon bánok. Ő nem kedveli őket.
Elültették a bogarat a fülemben, mert a férjem sokszor kiabál, amikor kiakad, de meg sosem ütne. Amióta várandós vagyok, nem kiabált, a föld felett jár ő is, szerintetek megváltoztathatja az apaság?
Várkonyi Andi is így járt. Papíron házas volt még mikor terhes lett a Bochkor Gábortól és a volt férje nevére került a gyerek először, mert nem telt le a 300 nap a szülés és válás között. Újra kellett anyakönyveztetni a gyereket, pedig egyetértettek a felek, hogy nem a volt férjé a gyerek.
Itt esélytelen hogy az apa lemond a gyerekről. Mondjuk szerintem ez túl drasztikus is lenne azért.
Borítékolom ha a gyerek miatt nem tudsz a férjednek megfelelően lemenni kutyába ugrálni ahogy fütyül,teljesíteni az ágyban,mert épp sír a baba,szoptatnod kell törődni vele,kimerült leszel,mert ő nem fog segíteni az fix, lesz majd rosszabb is mint a kiabálás... Felnőttként elzár a szüleidtől is de te ebbe vállalsz egy kis babát.. K vára felelőtlen vagy,de tudjuk van az a pénz h korpásodik a hajunk is,csak ne nálunk köss ki anya otthonban..
70F
Nem olvastam végig a válaszokat, de annyira szélsőségesek voltak hogy gondoltam elmesélem a saját történetem.
Az én édesanyám és párom (ő csak volt) is hasonló személyiség: sok-sok nárcisztikus jegyet mutatnak. Édesapám és én pedig a borderline személyiséghez hasonlítunk. Erre mondják hogy a zsák a foltját.
Párom nagyon okos, nagyon intelligens, de bizony sok esetben az én önbizalmam vette el hogy ő jobbnak tűnjön...
Ez több évig így ment mire egyszer bennem megfogalmazódott hogy elég volt. Az akkori fejemmel kb visszaöntöttem a fejére az összes vackot amit kaptam... rengeteg vita mentén én kimondták végre a saját érzéseim, fájdalmaim
De végülis ő megpróbált megváltozni, hát én nem tudtam csak úgy felejteni (persze volt is valóság-tartalma, hisz a férjem még mindig hordozta a személyiség jegyeket amik engem bántottak csak más köntösben). Végül addig hisztiztem amíg elmentünk párterápiára ahol azonnal látszott hogy a bajunk nem egymással van hanem magunkkal.
Párom is belátta hogy megakadt a gyerekkori sérelmeket nem tudta elengedni, és belekezdett a saját terapiájába egy szakemberrel. Én pedig az enyémbe, hisz én is sérült vagyok különben nem tűrtem volna eddig...
Nálunk a helyzet jelenleg is folyamatosan javul, de én legfőképpen a saját változásom érzem.
Szüleimnél nem szeretnének segítséget kérni, náluk a helyzet nem változott.
Ezzel azt akarom mondani, hogy azt ennyiből senki nem tudja megmondani hogy a férjed hogy fog változni, de egy dolgot megtehetsz: te magadnak kérsz segítséget és azon dolgozol így ha a helyzet tarthatatlan lesz fel fogod ismerni és tovább fogsz lépni
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!