Megváltozhat a gyerek miatt?
A férjemmel első babánkat várjuk nyárra. 5 éve vagyunk házasok. Ő mindig is indulatos, erős akaratú volt, inkább én engedtem mindig neki, oda mentünk, azt csináltuk, amit ő akart, nekem a béke fontosabb.
A barátnőim sosem szívlelték, de szerintem féltékenyek, mert nagyon okos férfi, sokra fogja vinni. Amikor elmondtam nekik, hogy babát várunk, hát... nem hiszem, hogy őszintén örültek neki. Egyikük mondta is, hogy aggódik, milyen apa lesz a férjem, lesz-e türelme egy gyerekhez, mert ha felidegesítem, sokszor kiabál velem is. A szüleimmel egyébként - miatta - nem találkozunk gyakran, amit nagyon bánok. Ő nem kedveli őket.
Elültették a bogarat a fülemben, mert a férjem sokszor kiabál, amikor kiakad, de meg sosem ütne. Amióta várandós vagyok, nem kiabált, a föld felett jár ő is, szerintetek megváltoztathatja az apaság?
Ahogy kiveszem az írásodból, te us kiabálsz vele mikor vitatkoztok.
Lehet,hogy neki van igaza.
Kamukérdés:
"A barátnőim sosem szívlelték, de szerintem féltékenyek, mert nagyon okos férfi, sokra fogja vinni." Ennyire direktbe nem kéne tolni a megvezetett nőt...
Gratulálok!... Ugye tudod, hogy neked köszönhetően élete végéig járhat pszichoterápiára, mert az anyja egy ilyen nárcisz trógerhez nem,hogy hozzáment, még teherbe is esett tőle?
Ezek a kilátások:
a) a gyereked is ugyanolyan nárcisztikus lesz, mint a férjed, akkor felnőttként is ugrálni fog a férjed körül, mint egy nikkelbolha.
b) ha nem hódol be a férjednek, egy idegroncs lesz, aki már 20 évesen olyan életunt lesz, mint aki 50 évesen legalább 20 éve szív egy szar munkahelyen és magától rátok nem fogja nyitni az ajtót, ha egyszer kiszabadul a férjed karmai alól és megéled, hogy anyagilag függetlenedni fog.
Na melyik a jobb, ha már úgyis meg kell enned a főztödet, majd 20-25 év múlva?
Anyi pocsék tanácsot lehet innen összeszedni, a sok nagy okostól.. gőzötök nincs arról mi az hogy hűség, meg kitartani valaki mellett csak azért mert nehéz. Terhességem során ezerszer elhagyhatott volna a férjem ha tőletek kér segítséget, ugyanis elég paraszt voltam vele, még is ott volt, mert szeret. És lám mi történt, megerősödött a kapcsolatunk. A férjemmel heti szinten 'vitatkozunk' és akkor ebbe a 'miért nem hajtottad le a wc ülőke' tipusúak is beletartoznak, ebből havi egyszer ha felemeli a hangját, kiabál, mert ideges, rossz napja van, feszült, nem értjük meg egymást, azt hiszi ezzel erősebb. De bakker ezek mellett ő az aki minden egyes 'furcsa' lélegzetvételemre figyel az éjszaka, és pattan, hogy segítsen. Ő az aki a nap végén meghallgatja minden apró panaszom, és vígasztal. Ő az aki arra bíztat hogy azt csináljam amit szeretnék, és motivál hogy ne vesztegessem el a tehetségemet. Ő az az ember, aki mellett magabiztosnak éreztem magam a 96kilóm ellenére, és aki képes volt olyan szinten támogatni, hogy lefogytam 60 kilóra alig egy év alatt.
Mind azt a szeretet és energiát amit kapok tőle dobjam el, mert néha rossz napja van?
Szerencsétlen kérdező életéről sem tudtok semmit, csak a legnegatívabb dolgokat, hiszen szegény meg van ikyedve, nyílván nem magabiztosan fog ideállítani, hisz akkor nem is lenne kérdése.
Dehát ügye ez kuktúrális, ha valami nem tetszik a másikban, akkor rögtön válás, mert az sokkal egyszerűbb, mint építeni egy párkapcsolatot. (És elnézést a kivételektől)
Annyira örülök hogy a gyerekem nem azt fogja megtanulni hogyan dobja ki azt ami nem tökéletes és csak ugorjon le Tinderre egy másik 'jobb'ért, aztán legyen egyedülálló anya, hanem értékelni fogj a szeretetet, és rájön arra, hogy abban valójában mekkora erő van, ami képes megváltoztatni is. Mert igen, az én férjem változott. De ti semmit nem tudtok rólunk, és úgy ítélkeztek. Szegény kérdezőről sem tudtok sokat, és úgy ítélkeztek. Gratulálok 👏
38-as, kicsit a szívemre vettem amít írtak a 21-es válaszomra, inkább annak szólt a 37-es.
Szegény kérdezőnek meg nem segít, főleg nem terhessen ha leosztják a válaszokban.
Nem tudunk vérremenő következtetéseket levonni igazából a kérdésből, mert ha akarnám, ràtudnàm a jellemzőket húzni a férjemre is, csak én màshogy állok a dolgokhoz. Példàul ha én is elengednék mindent, én se találkoznék a szüleimmel. Elég messze lakunk egymástól, amikor meg akarom őket làtogatni az mindig egy vita forrás, mert a férjem félt hogy egyedül menjek (másik ország) közbe meg túl nagy a büszkesége hogy ne vigyünk ajándékot, meg hogy a szüleim adjanak szállàst, pénzünk meg nem feltétlen van annyi, hogy finanszírozza az egóját. Ettől ő rossz ember? Nem hiszem. El akar választani a családomtól? Biztos hogy nem. De egy kívűlállónak tünhet úgy.
Barátaim engem sem támogattak a házasságnál, mert 'hát alig ismered' és sokukat el is veszítettem akkoriban. Az idő mégis minket igazol.
Csak fáj az egész, mert a válaszokat olvasva ugyanezen átmentem már én is, és a mi életünk annyira csodás, kár lett volna másra hallgatni.
Ugyanakkor, nem mondhatjuk azt se, hogy semmi baj, vakul szaladj vele, akkor is ha szana szét ver. Biztos szeret, és csak így vezeti le a feszültséget. Nem. Nyílván vannak határok. De nem ismerjük egyikküket sem. Ezért próbáltam javasolni, hogy kérje olyan tanácsát akiben megbízik, nem pedig tőlünk, akik aztán semmit nem tudunk a saját frusztrációnk kivételével hozzáadni a témához.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!