Megváltozhat a gyerek miatt?

Nem lesz válás, sajnos.

Tettlegesség lesz.

a sok divatos nárcisztikusozó alpári nő hozzászólásaira ne adj, Kérdező. Divat ez "nárcisztikus" "válj el" stb. gonosz és aljas röfögések olyanokkal szemben, akit 10 sorból egyáltalán nem ismernek.

Előre is köszönöm a lepontozást macák! valószínű máshoz nem is értetek.

----------

A férjed szangvinikus alkat, te is belemész a vitákba - oldjátok meg szépen a konfliktusokat. Érzékeny korszakban vagy - kár volt, hogy "elültették a bogarat a füledben" Ez semmilyen megoldáshoz nem vezet - és igen valószínű irigység is van mögötte.

Konfliktusok minden kapcsolatban vannak, fontos, hogy szeretettel próbáljátok megoldani azokat.

"nem kiabált, a föld felett jár ő is"

- meghatottan várja a kisbabát ő is.

"nincs helyén az önbizalmam, mert nem vagyok valami szép"

Legyen önbizalmad, biztos szép is vagy, "boldogságos kismama"

Az önbizalom majd a kisgyerek neveléséhez is kell. A kisgyerek születése felfokozza az anya empátiás képességét, hallgass a megérzéseidre. A természet így védi a kis embert, aki még nem tudja elmondani szavakkal, hogy mi bántja. Készülj az érkezésére. Mesélj, dúdolj énekelj neki első időktől kezdve.

Weöres Bóbita Kodály Kis emberek dalai - egyszerű, jó ritmusú versek, dalok

[link]

[link]

Fogjatok össze Apa és Anya, szeretetben neveljétek tisztességes, becsületes, szabad-lelkű emberré!

Tökéletesen leírtad apámat. Röhögve mesélte el ezerszer is, hogy mikor anyám elment vacsorázni az egyetemi diáktársaival (én ekkor 2 éves voltam), és apám elunta hogy még nem jött haza, beültetett magával a kocsiba, és odahajtott az étteremhez. Rá parancsolt anyámra, hogy jöjjön haza, hiába hogy anyám jól érezte magát és szeretett volna még maradni. Erre apám azt mondta, hogy vagy hazajön, vagy kirak engem a kocsiból, és jöhetünk haza ahogy tudunk. Rátok is ez a sors vár.

Anyagilag mindent megadott nekünk, de anyám is jól keresett, de ha nem az volt, apám akart, ő is rácsapott az asztalra. Volt anyázás, k. anyázás, stb.

Most vagyok 32 éves, de a pasik zömétől hányni tudnák, és nem is tudok bízni bennük. És kezdem magamon észrevenni, hogy én is néha olyan vagyok mint az apám... Gondolkodj el.