Egy olyan házasságot ahol folyamatos volt a veszekedés,épp hogy csak kibírták egymást meg kellene ünnepelni az arany lakodalmat? A szüleimről van szó, lassan 50 éve együtt vannak, tisztelem mert sok gyermeket felneveltek, de.. -lennebb folytatom👇

A nagyapám hasonló stílusú, kiállhatatlan ember volt. 55 évet lehúztak együtt, mert nagymamám SZERETTE mindennek ellenére. És ha ŐK KETTEN meg akarják ünnepelni ezt a mérföldkövet az életükben, a te moralizálásodnak ott helye nincsen.

Odamész, mosolyogsz, gratulálsz, és mielőtt fancsali pofákat kezdenél vágni, kimented magad és hazahúzol.

Bizonyos dolgokat csak a formaságok miatt ünnepelnek meg egyesek, megszokásból. Mert úgy illik, vagy úgy szokás. Karácsonykor sem azért gyűlnek össze sokan, mert hú de nagyon szeretik egymást, hanem mert így szokták meg évről évre és kialakult náluk egy ilyen családi szokás. Vagy az undok, kiállhatatlan nagynéninek sem azért vesznek szülinapi tortát, mert annyira kedvelik őt, hanem azért, mert ha már a családban mindenki másnak megünneplik a szülinapját, akkor már ne maradjon ki ő sem, mert sértődés lesz belőle. Vagy esküvőre sem azért hívnak meg mindenkit, mert annyira szeretnék ha ott lenne a bajkeverő illető is nagy napon, hanem mert "illik" őt is meghívni, nem szabad kihagyni, ő is rokon, családtag. Ballagást sem azért tartanak néhányan nagy családi körben, mert Rikárdónak sikerült 17 évesen harmadik nekifutásra befejezni az általános iskolát, hanem mert így szokás.

Szóval vannak ilyen "képmutató" ünnepeink. Vagyis hát nem önmagában az ünnepek a képmutatás, hanem mi tesszük azzá őket. Már aki. (Akinek nem inge...) Ha a szüleid szeretnék ezt megünnepelni, szívük joga. Hidd el, anyukád sem azt akarja megünnepelni, hogy jajj de mennyire boldog volt az elmúlt 50 évben, hanem azt, hogy akármennyire 💩 is volt ez a pár évtized, mégis kibírta. És mégiscsak felneveltek pár gyereket valahogy. Mégiscsak megoldották a problémákat valahogy, évtizedeken keresztül. Jóban, rosszban. Mégha súlyos ára is van/volt. De túlélték valahogy. Ketten, együtt.

Neked jogod van elítélni a kapcsolatukat (magadban). Nekik meg joguk van megünnepelni 50 évnyi együttlétet, akármilyen is volt az. És hidd el: minden családnak meg van a maga problémája. Rengeteg család hasonló a tiétekhez 50 évnyi együttélés után. Nagyon sokan élnek így, már csak megszokásból is.

Ünnepeljenek, ha azt akarnak. Neked meg majd lesz egy sokkal szebb, sokkal jobb, sokkal boldogabb párkapcsolatod (remélhetőleg), és akkor ti majd azért ünnepeltek aranylakodalmat, mert 50 év után is végtelen, határtalan boldog házasságban éltek.

Így legyen!

(Négyessel és ötössel egyetértek.)

Menj el és örülj, hogy legalább az a nap egy kicsit anyukádról (is) szól. Talán lesz egy napja, amikor egy picit úgy érezheti, hogy ő is számít valakinek. Ne rontsd el neki ezt a napot.

40-es korosztály kellős közepe vagyok. Nem tudom mitől tűntem számodra 80-nak. :D

(#6)