Anyám folyamatosan óbégat, mit lehet vele tenni?

Apám beteg, nincs teljesen magánál, így általában mondani kell neki, hogy mit csináljon. Amit anyám csak ordítva, vagy olyan hangnembe tud előadni hogy hihetetlen. Nagymamámmal telefonál, azzal is ordít. Rokonokból már senki nem jár ide, mert mindenkivel össze veszett, természetesen mindenki más a hibás nem Ő. Én a koronavírus helyzet miatt most itthon vagyok, de nekem is 3 naponta kiborul a bili, hogy reggeltől estig hallgatom az ordítást. Beraktam a szennyesbe a szennyest és lebasz , hogy nem gondolom hogy majd ő fogja kimosni és ezért odadobta a lépcsőre ezt is olyan stílusba, mint egy vadállat. Folyamatosan segítünk neki a bátyám is hazajár segíteni, de nem őt nem érdekli. Az hogy fúrunk faragunk, cipekeedünk, dolgozunk a ház körül az semmi, de ha neki mosnia kell már leesik a karikagyűrű az ujjáról. Egyszerűen már ott vagyok agyilah ha még egyszer belém áll valami baromsággal ordítva rendesen felpofozom. Hát nincs ember aki ezt elviselje a napi 24 órába, nem bír máshogy kommunikálni, mindenhez nagyon okos , mindent jobban tud mindenkinél. Kritikát nem viseli el, önképe nincs, szerinte ez tök ok, hogy kifolyt a tea a földre és ordít, mert a beteg apám felakar mosni. Előadja a hattyú halálát hogy neki nem segít senki, tényleg? Hetente 2x járkáltam haza meg a tesóm is segíteni valamit. Csak nem gondolja hogy helyette fogom megfőzni az ebédet, meg kitakarítani utánuk. Ma elő se jöttem a szobámból inkább, mert reggel óta minden szar baja van, hát akkor az a baj mert én biztos játszok a gépemen... Biztos, 27 évesen más dolgom sincs. Csak nem akarok megjelenni a hülye feje előtt hogy épp azért ordítson mert nincs rajtam sapka vagy azért mert van...

Oké költözzek el, ez meg is lesz, kinyit a hotel, munka és albérletbe jövünk haza, de ilyen emberrel mit lehet csinálni? Vagy amíg nem döglik meg körülötte mindenki addig úgy se veszi észre magát?