Hogyan lehetséges megértetni a szüleinkkel felnőttként, hogy szeretnénk saját életet élni? Mit tegyünk, ha a szüleink folyamatosan nyomon követnek minket, és kőkemény megfelelési kényszerekbe zárva azt szeretnék, ha az ő életüket élnénk?

"várják, hogy menjek haza minimum 2hetente dolgozni"

Kompromisszum: csak havonta egyszer menj, hogy néha nekik is jó legyen, de azért neked is. Te is legyél pontosan ugyanannyira fontos szempont, mint ők.

"Bármikor beállíthatnak hozzám"

Van kulcsuk?

"hogy hozzanak valamkt a lakásba"

Ez azért neked is jó lehet, lássuk be. Ha mégsem, magyarázd el nekik, hogy ne jöjjenek anélkül, hogy előre megbeszéltetek volna, mert esetleg nem leszel otthon, vagy nem fogod hallani, ha csongetnek, mert épp a zuhany alatt állsz, vagy a fejeden van a fülhallgató, attól nem hallod, stb.

"úgy élek-e ahogy illik ... Ilyenkor ugye illik készülni is nekik ebéddel stb., mármint ha nem random villámlátogatás."

Ha szempont az illem, tanítsd meg nekik, hogy nem illik bejelentés nélkül beállítani, és előre megbeszéleskor is úgy illik feldobni a látogatás ötletet, hogy a másik nemet is mondhasson rá.

Kommunikálj velük sokkal hatékonyabban! Ha képtelenek felfogni, hogy szenvedsz, akkor meg leszaromtabletta. Ha ők ki is akarnak csinálni, te ne akard kicsinalni magadat.

Telót ne vedd fel, a címedet meg miért is tudják?

Nehogy megadd nekik legközelebb. Nézd a szüleid gázak ez tény, megváltoztatni nem fogod őket ez is tény. Egyedül magadon tudsz, aminek a része hogy leszakadsz róluk. A terápia jó otlet. Hívják nyugodtan a rendőrséget, kiröhögik őket, pár ilyen után őket nézik hülyének elhiheted. Egy bizonyos ponton túl akármilyenek a szüleid a te életedért te felelsz. Tedd ahogy neked jó, a többit sz.rd le. Lelkileg zsarolnak, arra vigyazz! Ne dőlj be nekik.

1. Költözz amilyen messzire lehet ,min. 200 km.re.

2. Cserélj tel. számot.Állitsd privát számr, igy ha hivod őket nem jelzi ki a számodat a telefonjuk. Igy nem tudnak hivni.

3. Mondd meg nekik, hogy heti 2x fogod őket hivni, pl. este 7-kor. Max 15 percet beszélgess velük, többet ne!

a leválási folyamatot ne lassan csináld, mert igy is elpazaroltál már egy csomó időt, ezt határozottan és gyorsan kell csinálni.

4.max.havi 1x menj haza.

5. meg kell tanulnod (és ez nem lesz könnyü) lazitani, semmit tenni. Eleinte komoly lelkiismeretfurdalásod lesz, ezt túl kell élni. Ha alvásproblémáid adódnak, altatóval hidald át ,1-2 hónapig a dolgot.

az én szüleim kifejezetten tanitották nekem a lazitást, mikor látták, hogy kényszeressé válok - ha nem csináltam semmit, azt éreztem, hogy értéktelen ,semmire sem való vagyok.

Te hülye vagy!

Kinyitod a pici szádat csak 1x! Elmondod hogy FELNŐTT ember vagy AKI úgy éli az életét ahogy NEKI megfelel, ahogy NEKI és csak is NEKI JÓ!

NEM TARTOZOL SENKINEK SEMMILYEN ELSZÁMOLÁSSAL.

A rinyálás helyett cselekdj..

Szerintem mondd úgy, hogy OLYAN SOK DOLGOM VAN, HOGY NINCS IDŐM NAPONTA 4X TELEFONÁLNI, legyen csak egyszer, 6-kor, hogy ne izguljatok, hogy esetleg valami baj történt.

:)

Aztán legyen olyan, hogy HOLNAP KIMARAD A TELEFON, MERT ÉPPEN DOLGOZOM, MAJD CSAK HOLNAPUTÁN TELEFONÁLOK, NE IZGULJATOK, MINDEN RENDBEN VAN.

:)

Aztán:

LÉGYSZI, ADJÁTOK VISSZA A KULCSOT, MERT ALSZIK NÁLAM VALAKI, és nem tudjatok alkalmatlan időpontban jönni...