Hogyan lehetséges megértetni a szüleinkkel felnőttként, hogy szeretnénk saját életet élni? Mit tegyünk, ha a szüleink folyamatosan nyomon követnek minket, és kőkemény megfelelési kényszerekbe zárva azt szeretnék, ha az ő életüket élnénk?

Kérdező: én is ismerek ilyet. 80 évesen ugyanazt csinálja, mint 20 évesen (hatalmas földterület megművelése, kertészkedés, házimunka stb). Bárkit lát pl. teraszon pihenni, akkor magában dohogva megszólja: "de jó dolguk van egyeseknek", senki sem kényszeríti arra, hogy ezt csinálja, lejjebb lehetne adni, de nem teszi, önmagát szenvedteti és nem is tudom kinek akar megfelelni...

Gondolom a belédnevelt megfelelési kényszer miatt nem mersz/tudsz ellentmondani nekik, hogy naponta beszámolj arról, amit végeztél. Ilyen módon még mindig tudják irányítani az életedet. Nem tudom mi lenne a jó, hogyan kellene kezdeni ezt, szépen, fokozatosan, vagy úgy, hogy nem reagálsz a kérdésekre, esetleg megmondod: "ma pihentem".

Görcsösen, kétségbeesetten akarnak megfelelni a külvilágnak, ők ennek az áldozatai. Gondolom, a tanulás, szellemi munka, stb nekik nem munka és az ilyet hajlamosak is lenézni, lekicsinyelni.

Nagyon sajnálom, hogy belebetegedtél ebbe és hogy még elköltözés után sem könnyű kilépni ebből.

Ne hibáztasd magad és bármit mondanak esetleg, negatívumot, ne éld bele magad az érzésbe.

Ismertem egyébként olyat is, aki azért dolgozott ilyen módon (és azért ösztönözte megállás nélküli munkára családját), hogy lelki dolgokkal, érzelmeivel ne kelljen foglalkozni, szembenézni.

Nehéz kérdés: "hogyan sikerül velük megértetni": ők ebben éltek, nekik ez volt az életük... Nem is tudom, tudnak -e változni vagy megérteni hogy valamit rosszul tettek, elvileg az ember minél idősebb, szokásain annál kevésbé tud változtatni, de esetleg beláthatja életére visszatekintve, hogy "valamit nem így kellett volna"...

"Szóval, ha pl. telefon kikapcs., & nem jelentkezem egy negyed napig, már teljes aggódásba kezdenek, és vagy feljönnek ertem azonnal, vagy hívják a rendőrséget."

1. Mondd meg nekik, hogy minden nap este 6-kor jelentkezel, hogy jól vagy, és 2 percet beszéljetek max, utána kapcsolt ki a telefont!

Mentális betegek, paranoia, nálunk is ilyenek voltak, de diagnózist csak akkor kaptak erről, amikor bekerültek kórházba demencia miatt. Már rég túllépték azt a határt, amikor szabad alkalmazkodni hozzájuk, ezt a betegséged mutatja. Rengeteg önsegítő könyv van és videó a Youtube-on, hogyan tudsz lejönni erről, szivesen segítek benne, ajánlani, mit nézz. De nyugodtan kérj a lakóhelyeden is segítséget ehhez!

2. Hadd hívják a rendőrséget, nem kell ettől félned!!

Hidd el, a rendőrség felismeri, ha mentális zavar van és a mentőket hívja hozzájuk, ha idegrohamuk van. Nálunk is volt egy ilyen szomszéd fiú, egyszerre jött hozzá a mentő, a tűzoltó és a rendőrség. Nehéz eset volt szegény, senki nem tudott haragudni rá, de néha megkeserítette a szomszédok életét.

Folytatom.

Azt szeretném jobban kibontani, hogy nálunk úgy történt, hogy ez az ún. aggódás, amit rád fognak, na, annak nem az az oka, hogy te nem telefonálsz. (Annak valami más oka van, őbennük, tőled függetlenül, csak valamiféle módon enyhól egy KICSIT, ha téged és más dolgokat a környezetükben rángathatnak, uralhatnak.) Szóval ez az ún. aggódás odáig fokozódott, hogy törni-zúzni kezdett maga körül, és ki kellett hívni a mentőket. Akkor diagnosztizálták a paranoiát, és már sose jött haza.

Mi azon a ponton adtuk fel, amikor kihívtuk a mentőket, de addig mi is egész életünkben ugráltunk a nárcisztikus paranoiájának.

Tehát a kérdésedre a válasz, hogy nem lehetséges megértetni velük, tehát más megoldáshoz kell folyamodni.

Nem kell figyelembe venni, mit akarnak rád kényszeríteni, mert ugyanis ehhez semmiféle joguk nincsen, és csak magadnak ártasz, ha szót fogadsz felnőtt létedre, nem kell szót fogadni, van saját elképzelésed, magadnak fogadj szót!

Az nem a pszichés egészség jele, ha felnőtt ember uralni akar egy másik embert. Bizonyos eseteit kezelik (kényszerkezelés is van!), más eseteit büntetik (Btk.), akár szabadságvesztéssel is.

Egy idegen idejönne és elkezdene így bánni veled, hívnád a rendőrséget, nem?

Ilyen közösségbe születtek bele anno és ebbe szocializálódtak gyerekként, ezt látták: "folyamatosan dolgozni, pörögni kell", "aki pihenni mer pár percre és ezt meglátják, azt megszólják", "a közösség kicsi, mindenki mindig a másikkal foglalkozik, néznek, bámulnak, érdeklődnek, stb", "ha bárkivel bármi történik, pletyka van, végiggyűrűzik az információ a falun", azért is olyan nehéz változni, mert a közösség, a vélt vagy valós gondolatok, meg a "szégyennel való szembesülés" nagy visszatartó erő.

Szerintem ahelyett hogy bárminek is diagnosztizálnánk őket, ahogy egyik válaszadó tette, érdemes eltávolodnod tőlük.

Szerintem is napi egy, fix időpontra érdemes korlátozni a beszélgetést, röviden intézni, a házimunkára és hasonlókra vonatkozó kérdéseket ignorálni: "minden meg van csinálva" - ezt elmondani egyszer, aztán ha jön a többi kérdés a különféle tevékenységeket illetően azokra pl. nem reagálni.

Ha hívják a rendőrséget, elég annyit mondani: "szülők mindent túlaggódnak, nem tudok mit tenni, egyébként nincs semmi baj". Egy idő után majd megunják.

Mindig tedd fel magadban a kérdést "és akkor mi van"?

Nem veszed fel a telefont, idegesek lesznek.- és akkor mi van?

Feljönnek ellenőrizni, nem nyitod ki az ajtót- és akkor mi van?

Még idegesebbek lesznek, rendőrt hívnak- és akkor mi van?

Most őszintén, mi történik, ha 30 evesen már nem az ő szabályaik szerint élsz??

Megmondom neked, semmi! Illetve olyan jól csinálták, hogy önbizalomhianyod lesz, belül azon fogsz aggódni, hogy így is értékes ember vagy-e, és félni fogsz dönteni, mert a döntés következménye kizárólag a te felelősséged lesz, és te ilyen szülők gyerekeként nyilván nem hibázhatsz. Ezekkel majd meg kell küzdened. De 30 évesen ez már nagyon nem egészséges, meg kell húznod a saját határaidat, nem élhetsz más emberek kedve szerint, akkor sem, ha a szüleid.

1. Kikapcsolod a telefont, vagy legalább is lehalkítod, hogy ne vedd észre, ha hívnak.

2. Az ajtódat bezárod, a csengöt kikapcsolod.

3. Ha jönnek, nem nyitsz ajtót. Ha a rendörséget hívják, akkor öket küldik el valamerre.

4. Ha netán az ajtódon dörömbölnek, TE hívod a rendörséget, hogy valaki be akar jönni a lakásodba, félsz tölük.

Szerintem a fö gond ott van, hogy belemégy a játszmájukba, ha következetesen nem teszed azt, amit akarnának, idövel leállnak.

Ideje lenne végre felnönöd és leválni oluk, mégha nehéz is.