Másnak nem ment kishíjján tönkre a kapcsolata a baba születése után?
Azért írok már ide mert nagyon el vagyok keseredve...mióta megszületett a kisbabánk a férjemmel szinte állandóan marjuk egymást. Kislányom most 10 hónapos.
Tudni kell azt h anyósomékkal lakunk mert saját házra spórolunk, de nem elég anyós após, még a velem egykorú sógornőm is itthon lakik...se barátai se kapcsolata...eleinte mindenkivel jol kijöttem de a baba óta nem...szinte minden zavar. Nem mondhatnám h nagyon bele szólnának dolgokba itt-ott egy megjegyzés. De ha bármi van a férjem mindig mellettük áll merth én sokszor túl nyers vagyok...es állandóan vitatkozunk...mas is volt ilyen helyzetben? Az elott nagyon jól elvoltunk...kirandulgattunk élveztük az életet
Szia hát hogyha folyton a szüleit pártolja akkor hidd el nekem ez nem lesz hosszú kapcsolat,tapasztalatból mondom nekem most ment rá a kapcsolatom mert a párom pont ilyen.
Próbáljátok megbeszélni hátha sikerül és ha szeretitek egymást akkor te is légy türelmesebb,próbáljatok közös programot csinálni.
A leírásod alapján te változtál meg. Ennek számtalan oka lehet, nem tudjuk, hogy melyik vonatkozik rád!
- Örökké fáradt vagy a baba okán és ezért vagy ingerült
- Kezeletlen szülés utáni depressziód van
- A gyerek kapcsán megerősítve érzed a státuszod és többet megengedsz magadnak, mint amit azelőtt
- Hormonális problémák
Ha egészségügyi okaid vannak, fordulj orvoshoz, ha fáradt vagy szervezd át az életed és pihen többet, ha egyéb az ok, akkor próbáld magad egy kicsit fegyelmezni, mert előbb-utóbb ennek rossz vége lesz!
Nekem is megváltozott a kapcsolatom mind a férjemmel, mind a szüleivel.
4,5 hónapja született a kislányuk, saját lakásban lakunk, de ugyanazon a településen ahol apósomék. Az én édesanyám messze lakik, apukám meghalt.
A férjem nem tudja elviselni, ha sírok. Főleg ha szerinte ok nélkül sírok. Személyes kudarcnak éli meg. Az első 6 hétben rengeteget sírtam, de türelmes volt velem, utána már veszekedett, ha látta a könnyeimet. Ez nekem nagyon fájt, olaj volt a tűzre, még többet sírtam tőle. 3 hónapos volt a babám, amikor erőt vettem magamon, és már csak akkor sírok, ha a férjem nem látja. Ami homeoffice miatt nehéz. De azóta sokat javult a kapcsolatunk. Még nem olyan mint a baba előtt, de már alakul.
Apósomékkal a szülés előtt jó volt a kapcsolat, bár én tartottam a 2 lépes távolságot. Most viszont a babával kapcsolatban szinte csak tőlük számíthatok segítségre. A hangulat ingadozásaim miatt sokszor nyers voltam velük. Akárhogy is próbáltam igyekezni kedves lenni, a baba ápolásával, nevelésével kapcsolatos nezetkulonbsegek hatalmas feszültséget generáltak bennem. Próbálok erőt venni magamon, és egyre ritkábban, de néha még most is előjön belőlem a sárkány. A férjemnek is nagyon rosszul esik, hogy megbántom a szüleit. Valamit tennem kell, valahogyan javítanom kell ezen.
Kár azt írni, hogy költözzenek, mert bár ez lenne a megoldás, de nem mindenkinek van erre anyagi lehetősége.
Nem fog tudni költözni, mert ha gyerek nélkül nem ment, akkor most gyerekkel még annyira sem fog menni!
Próbáljunk a jelenlegi problémára koncentrálni és kár belesírni a kiömlött tejbe, azzal nem oldódik meg a helyzet!
Az nem segítség, hogy leírjátok 100x, hogy miért szült oda, mert a gyereket nem lehet már meg nem történtté tenni.
Egy együttélés - bárkikkel - alkalmazkodást kíván.
A Kérdező saját bevallása szerint is ő változott meg, addig nem volt gond. Nyilván neki kell visszaváltozni és a béke helyreáll.
10 hónapos gyerekkel is lehet kirándulni, nem értem, hogy ez a része miért gond? Legfeljebb csak annyiban, hogy a viselkedésével eljutott a kapcsolatuk arra a szintre, hogy a párja már nem akar vele programozni. Ezen kellene elgondolkozni és amíg nem késő, változtatni!
Amikor engem folyamatosan idegesítenek a körülöttem lévők annak ellenére hogy valójában semmi konkrét rosszat nem tesznek, akkor általában csak egyedüllétre van szükségem. Amióta erre rájöttem,azóta ilyenkor szólok a férjemnek, és megoldjuk valahogy hogy pár órát egyedül lehessek. Nem lehet hogy neked is ez a bajod? Tekintve a babát meg hogy anyóséknál laktok, biztos nem sok időd van az egyedüllétre. Nem tudom a te esetedben ez hogyan lenne kivitelezhető, talán anyósék együttműködőek lennének ebben? Vagy két napra elmentek a szüleidhez, és ők segítenek hogy pár órát egyedül lehess? Hármasban el tudtok utazni valahova?
Persze lehet hogy nem ez a gond, de valahogy rá kellene jönnöd hogy micsoda. A pszichológus se hülyeség, ha egyedül nem tudod miért vagy ideges és nyers, miért zavar mindenki körülötted.
"Másnak nem ment kishíjján tönkre a kapcsolata a baba születése után?" Kérdező, nem "kishíjján"...
Egyébként ez sajnos nem ritka, a legtöbb válás/szakítás az első gyerek születése utáni 3-4 évben van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!