Milyen anya az, aki nem akar unokát, és nem érdekli mi van a lányával baba téren, és még SOHA nem kérdezett rá, hogy mikor akarunk, vagy mennyit?

Tényleg fura. lehet, hogy tényleg közöny van mögötte. Ezt nem tudom.

Tudom sovány vigasz; de van Akit az kerget idegbajba, hogy folyton azzal nyaggatják a szülei, hogy mikor nősülsz már meg fiam/mész férjhez lányom, mikor lesz már unoka?

Ha meg ezzel nyaggatna, akkor azon akadnál ki, hogy minek szólnak bele az életetekbe.

Igen, majd szóltok, ha lesz. Nem lehet helyetted terhes.

Én inkább azt gyanítom, hogy te szeretnél, csak nem jön össze, és másra vetítted ki a bánatod.

Inkább tapintatos.

Nekem 2 éve volt két vetélésem, anyukám nem nyaggat vele, hogy mikor szedem össze magam.

Az sokkal rosszabb, mikor 25 éves korodtól azzal nyaggatnak, hogy mikor szülsz (apám), és hetente... már megmondtam neki, hogy NEM szülök, nem kell gyerek, és azóta végre khuss van.

Igaza van, most mit foglalkozzon ő ezzel, a ti dolgotok, ti tudjátok, de biztosak lehettek benne, ha terhes leszel, örülni fog.

Én anyukád korabeli lehetek, de soha nem nyaggattam a gyerekeimet, hogy unokát akarok - ugyanis ahhoz semmi közöm, hogy ök akarnak-e és mikor gyereket, ez kizárólag az ö és a párja döntése.

Emellett az unoka nem az én feladatom, egy gyereket a szülök válallnak, nekik kell felnevelni és a nagyszülök csak kis mértékben játszanak szerepet egy gyerek életében. A gyerek néha ott van náluk, néha a nagyszülö megy a gyereket meglátogatni, de ennél több már nem elvárható.

Ezen kivül anyukád nem akar zaklatni a kérdezösködéssel, ennek inkább örülnöd kellene, hoyg van benne ennyi tapintat.

Meg a gyerekvállalás magánügyetek, ebbe kivülállónak semmi beleszólása sincs és rákérdezni - föleg többször - legalább annyira tolakodó dolog, mint rákérdezni, hogy milyen gyakran van nálatok szex.

A másik meg, hogy nekem sem az az életcélom a hátralévö idöben, hogy unokám legyen, elég sok egyéb elfoglaltságom, hobbim van, amivel el tudom tölteni az idömet, nem kell arra várnom, hogy egy unokát kapjak.

Szóval szerintem igen rossz a hozzáállásod, inkább örülnél, hogy ilyen tapintatos az anyukád és hagy benneteket a saját kedvetek szeritn élni.

Az én anyukám is örökösen attól rettegett, hogy házasságon kívül lesz gyerekem. Hát nem így lett, de a rettegésének egy részét sikerült átadnia nekem. Így amikor férjhez mentem, sokáig 7 évig úgy voltam vele, hogy nem is kell nekem gyerek. Aztán a házasságunk 7. évében megfogant a fiam és a legboldogabb voltam a világon! Kicsit haragudtam anyámra, mert ő teljesen másképp írta le a terhességet és a gyerekvállalást, neki az egész egy óriási nyűg volt, nekem viszont nagyon jó élmény minden perc amit a fiammal töltök. Imádtam a terhességet, élmény volt a szülés és imádom a fiamat, akkor is ha épp hisztist játszik.

Ő sem kérdezte meg soha hogy lesz-e gyerekünk, vagy nem lesz-e. Amikor viszont megszületett az unokája, és bejöttek a kórházba, sírva fakadt az örömtől. :-))

Sokáig nem tudta úgy kézbe venni a fiamat, hogy ne lábadt volna könnybe a szeme a boldogságtól.

Szóval ha érdekel miért viselkedik úgy ahogy, kérdezd ki, hogy élte meg a terhességet, kisgyerekes szülői éveket, és milyen volt neki anno. De semmit ne vegyél magadra, nem miattad volt neki olyan amilyen hanem önmaga miatt.

Hidd el, ahogy megszületik az unoka és a kezében tartja majd, minden megváltozik. :-D