Hogy hozhatnám helyre a kapcsolatot az anyámmal?

Anyukámmal mindig szoros volt a viszonyunk, mert egyedül nevelt fel. Nagyon jól kijöttünk.

Mikor oda költöztem, ahol ő dolgozik, napi szinten találkoztunk, mikor a párom dolgozott, és én ráértem (váltott munkarend). A terhességem alatt is így volt, és szülés után romlott meg a dolog.

Kezdve a napjával, mikor bent akart lenni, és fújt a páromra, hogy ő volt bent "helyette". Többször kifejtette, hogy a baba a női hangokat a férfi hangok elé sorolja, célozgatott, hogy ő fontosabb a babának az apjánál. Aztán az is rögtön kiderült, hogy a nevelési elveink nagyon különböznek. Ő ezt nem jó szemmel nézte, máig megkapok olyanokat, hogy rosszul csinálom, nem így kell, és előfordulnak olyanok, hogy pl elkértem a babát, és nem akarta adni, vagy mondtam, hogy ne etesse, és folytatta. A legdurvább, mikor az ő magzatának nevezte. Ezta páromnak említeni se mertem, de én is szörnyen kikeltem magamból.

Örülök, ha jön, rá merem bízni, de napi szinten nekem sok. Volt, hogy ritkítottunk épp emiatt, heti egyre, de ő úgy könyvelte el mintha nekünk ez lenne a tanulóidő, hogy ő most nem jön. Amikor mondtam neki, hogy ritkábban kellene, nagyon megsértődött.

De ebbe bele lehet már őrülni. Flegma velem, azt hiszi, ha az anyám, akkor most is rendre utasíthat a saját otthonunkban. Ő minden nap jönni szeretne, ha két napig nem látja a gyerekem, már roszul van. Olyan neki, mintha az övé lenne. Ezt szokta is mondani, hogy sokszor úgy érzi. Nem irigykedek, de ez nem tetszik. A babám szereti, mint a rokonokat.

De én olyan nehezen kezelem már. Ő örökké pattog valamin, irigykedik anyósomra, pedig a baba őt szereti jobban. Mi itt nem veszekszünk, békében éldegélünk. Nem hiányoznak az idecipelt, kreált problémái. Ha nem veszem fel a telefont, az a baj, ha nem beszélek fél órát, az.

Ezeket, amiket írtam, hogy sokszor nem azt teszi a gyerekkel kapcsolatban, amit kérek, lmondom neki egyenesen, konkrétan, nem hebegve, de nem érdekli.

Hogy tudjam rábírni, hogy itt nálunk viselkedjen úgy, ahogy nekünk is tetszik? Neki a válasza általában annyi, hogy nagyságos asszony lettem, elfelejtettem, honnan jöttem, pedig ez nagyon nem így van. Hogyan tudnám rábírni a normális viselkedésre?

A kérdésre, hogy miért jött mindig ilyen gyakran, az a válasz, hogy nem mindig, egy bizonyos időszakban segített, mikor tanultam, de rájöttem, hogy ilyen áron nem kell segítség.

Bocsánat, ha hosszú lett. Ja, én 25N, ő 45N