Tényleg én reagálom túl?

Ilyenkor belegondolok, hogy az ilyeneknek csili szalonautó jut a segge alá, mikor jó dolgukban azt se tudják, hova szrjanak...

Én meg ülök itt azon lamentálva, hogy minek kellett nekem a jogsi, sose lesz annyi pénzem, hogy normális kocsit vegyek, fenntartsak.

ROHADTUL túlreagáltad.

Szerintem szükséged lenne egy pszichológusra, kicsit borderline-os beütése van annak, ahogy előadod magad. A birtoklási vágyad szürreális és hajmeresztő, és túlérzékeny vagy, túl könnyen elveszted az irányításodat az indulataid felett. Egy ötperces pulykaméregből felindulva azon gondolkodni, hogy örökre kapcsolatot bontasz valakivel egy pitiáner dolog miatt, bőven az érzelmi instabilitás és az önsorsrontó méretet öltő "mindent vagy semmit" elvnek a megnyilvánulása. Később ebből még sok problémád lehet, méghozzá nem "valaki más ült a helyemre" szintű.

22-est pontozzátok fel légyszi, mert rohadtul igaza van.

Kérdező: az az autó nem a tiéd. Az a hely nem tiéd. Azt a kocsit anyádék vették és ide-oda elvisznek téged benne. Szépen holnap reggel ezt köszönd meg, mert nekik ez nem kötelező, csak szeretnek és megteszik neked. Te ezzel visszaélsz és olyanért hisztizel amit önerődből 10 év múlva se tudnál megtenni.

Ha ezt szülőként megtudnám a lányomról, a pofon és a buszbérlet is a tiéd lenne, csak a tiéd!

Nekem ez arra világítana rá, hogy egy beképzelt kis majmot neveltem, amin extra sürgősen változtatnom kellene. Egy jó időre lemondhatnál minden kényelemről, és luxusról.

Ja, és persze az autó mellett a házat és a ház előtti járdát is takarítanád minden nap.