Hogyan másképp lehet megértetni a húgommal, hogy nem nekem szülte a gyerekét?

Még én vagyok a rosszindulatú, hát ez csúcs, tényleg. :D

Kérlek mutasd meg hol írtam rosszindulatúan és gusztustalanul a gyerekekről vagy a tesómról? Hol? Sehol. Vagy az a gond, hogy le mertem írni, hogy nem szeretem a gyerekeket, nem bírom a hisztit, nincs hozzájuk türelmem? Vagy, hogy szóvÁ mertem tenni a húgomnak, hogy kis korom óta tudja, hogy így állok a gyerek témához, miért nem hagy békén végre? Tényleg nem értem. Vagy az a baj, hogy mikor el kezdték kritizálni, hogy miért így van berendezve a saját házunk, mert így hogy hagyja nálunk a lányát havonta 4-5x, akkor szóltunk, hogy bocsi de nekünk így jó?

Ne vicceljünk már. Mivel hónapok óta megy a pörgés ezen a témán, és számtalanszor ültettem le a húgom és szépen megkértem, hogy ne minket használjon bébiszitternek, mert nem mi vagyunk rá az alkalmas pár és különben is mikor programunk van, ne várja el, hogy miatta lemondjam, akkor már nem tudok 100%-ig higgadt lenni, főleg mikor tanács helyett itt is csak az jön, hogy "igen is közöd van a gyerekéhez és ha szeretnéd, akkor szó nélkül segítenél..". Hát nem bocsi, én nem ez az ember vagyok, soha nem is voltam, soha nem is leszek. Meg lehet érte nyugodtan kövezni.

Attól, hogy családtag, még nem kell saját magamat megváltoztatnom, és magamra erőltetni olyat, amitől a hideg ráz. Hányszor mondjak még el, hogy jó néhányszor vigyáztunk már az unokahúgomra?? Nem azzal lenne baj, ha 1-2 havonta 1x valami halaszthatatlan dolog miatt vigyázni kell a kislányra pár órát, de az hogy havonta 5x ránk tukmálná, mondván ők pihenni akarnak vagy épp főzni, azt azért ne már. Pont azért nem szültem, mert ezekre nincs szükségem és azért mert egy családtagom ezt önként vállalta, ne felém legyenek már elvárások támasztva.

Ez nem hiszti, megoldást keresek egy problémára, de látom azt itt nem fogok kapni, csak a kioktatást, mert nem ajnározom a tesóm és a gyerekét.

Normálisan leírtam mi a gondom, semmi rosszindulatú vagy sértő dolgot nem írtam a kérdésemben senkiről, pusztán le mertem írni, hogy nem szeretjük a gyerekeket, amit tesóm tud e világon a legjobban, mégis magasról letojja, kritizálja a házunkat, mert nem az ő gyerekét figyelembe véve rendeztük azt be, számtalanszor próbáltam vele megbeszélni és megértetni és még mindig azon vagyok, hogy az egykori jó kapcsolatunkat helyrehozzuk, ennek ellenére mégis én vagyok a rosszindulatú családtag. Rendben. :)

Nyilván nektek a világon semmi gondotok nem lenne azzal, ha rendszeresen olyasvalamit akarnának rátok erőltetni, ami ellen minden porcikátok tiltakozik. Tőlünk még az is elvárható, hogy mondjuk le a programunkat hétvégére, hogy tudjunk az ő lányára vigyázni. Mert, hogy ezt is elvárta. De értem, ez is rendben van.

#35 Hogy jön ide a "kva üvegasztal"?? Ha tudnál olvasni, akkor láttad volna, hogy NEKI és nem nekem jelentett problémát az üvegasztalunk, mert balesetveszélyes a gyerekre. És akkor most? Dobjam ki, mert neki úgy lenne jó?

Feltűnt, hogy nem én várom el, hogy a világ a lábaim előtt heverjen, csak mert szültem és nem én akarom beosztani a tesóm idejét, hanem épp fordítva? Pont húgom érzi azt, hogy ő a világ közepe, mert gyereke van. Hisz ennyit igazán megtehetnék érte, meg miért fizetne, ha úgyis itt vagyok én, és minek van gyertya meg üvegasztal a saját házunkban és ő pihenni akar a férjével, miért nem mondom le a programot, hogy vigyázzak a kislányra és társai.

Nem érdekel, ha valaki nem ért velem egyet, én úgyis tudom mi az igazság, de hadd ne kelljen szó nélkül tűrnöm, hogy egy rakat idegen ismeretlenül szid, csak mert nem szeretjük a gyerekeket és nem hozzájuk igazítom az életem és ennek hangot mertünk adni. Mégis még mindig én vagyok, aki azon töri a fejét, hogy hogyan hozzam helyre a kapcsolatot, ennek ellenére én vagyok a rosszindulatú. Ti is csak az érem egyik felét nézitek, de mindegy.