A gyerek vagy a haldokló számít jobban?

29-es, te felfogtad egyáltalán, mekkora hülyeséget írtál le?

És igen, aki nem akar elmenni egy temetésre, arra ne kényszerítsük már rá, ha 13, ha 18 éves az illető, ennyi joga már csak van, nem?

Én 13 voltam, amikor meghalt egyik szülőm, elmentem a temetésére, persze, de a 16 éves unokatestvérem nem, mert tudvalevőleg utálja a temetőket, a temetést. A halált! elfogadja, de a temetőkbe nem megy.

De biztosan jobb lett volna elrángatni őt, mert hát "gyerek vagy, az van, amit én mondok".

Szerintem meg kell kérdezni a gyereket, hogy mit szeretne. Lehet, hogy védeni akarod, de simán lehet, hogy bánni fogja, hogy nem volt lehetősége elköszönni.

Apum rákban halt meg, otthon volt, nem kórházban. Hiába láttam őt gyerekként mindennap legyengülve, betegen nem ez a kép él az emlékeimben, hanem az, hogy milyen volt erősen, egészségesen. Ezt csak azért írtam le, mert nem feltétlenül betegként fog rá emlékezni az ember

Szerintem mivel elég nagyok már el lehetne nekik szépen magyarázni, hogy a halál az élet része.

És lehet hogy nem tetszik nekik vagy egy ideig ez bennük lesz, de egyszer te és a férjed sem lesztek már velük, vagy akárki aki közel áll hozzájuk ugyanugy elmehet történhet bármi, és ha ha nem akarod hogy a gyerekeid mindentől féljenek és hogy erős tiszta lelkük legyen akkor beviszed őket elbúcsúzni.

És gondolom a férjed is hálás lenne érte, gondolj bele ő mit érezhet..

Plusz egy hogy apához is bementem 13 évesen. Hasonló volt mint a mama csak "jobb" állapotban. Rettenetes volt látni tehetetlen állapotban, hogy nem tud semmit csinálni, sem beszélni, enni se, inni se. És vele nem álltam olyan közel mint a mamához, de már az is megrázott. Nem tudom hogy jobb lett e volna ha nem megyek. Igazából ez a kérdés gondolkodtatott el. Mindkettejüket embertelen állapotban láttam. És tudom hogy nem ezt érdemelték volna, az élettől sem, mert egész életében dolgozott, nevelt, ellátta a háztartást, utána még mit kapott időskorára a drága gyerekeitől? Csak szart. És emiatt bosszant az is hogy úgy láttam ahogy, hogy szenvedett. Hogy még a halála is kínok között volt. Annyi harag van bennem hogy az hihetetlen. Lehet ha nem látom akkor ez nem lenne. De ha nem látom, akkor úgy érezném hogy cserben hagytam, pedig O mindig ott volt nekem.

Tehát így azt gondolom jobb hogy mentem mindkettőnél.

Az első volt a felkészülés a második a szívendöfés, a harmadik pedig a forgatás.. az fájt a legjobban.

De ez attól is függ hogy mennyire áll közel az adott gyerek a felnőtthöz. Na meg 10-13 evést nem feltétlen vinnék be. De ha már 13 után van akkor beszélgetnék vele és utána meglátnánk hogy akarja e. Ha nem akarja nem eröltetném.

31 A 16 éves unokatesod szimplán egy bunkó volt, aki egy alapvető tarsadalmi normát nem tartott be. Kb mint amikor fingik valaki egy hangosat egy eskuvoi ceremónián, utána meg jót nevet rajta. Ilyen van. Ezért is néznek ki a temetoink úgy, ahogy. Főképp a városiak. Elhanyagolt, gondozatlan sírok tömkelege. Mert az ittmaradottak közül a legtöbb "utál kijárni, meg egyébként a temetoket is."

Persze bunkonak lehet lenni, sőt valamilyen szinten ma már elvárás is. És a bunkó általában büszke is a bunkóságára. Öntudatos, büszke bunkó, aki a magatartását követendőnek, példamutatónak állítja be.

Őszintén, mi baja lett volna akkor az unokatestvérednek, ha megadta volna a végtisztességet? Semmi.

"Öntudatos, büszke bunkó, aki a magatartását követendőnek, példamutatónak állítja be."

Igen, aztán ha felé mutatnak közönyt, akkor meg vérig van sértve, mert neki jár. Neki minden jár, de neki semmit nem kell adni.

"Őszintén, mi baja lett volna akkor az unokatestvérednek, ha megadta volna a végtisztességet? Semmi."

A halott nem tud a "végtisztességről", ezt a magadfajta képmutatók találták ki, akik másoknak élnek.