A gyerek vagy a haldokló számít jobban?

Te ezt évtizedek óta nem tudtad megemészteni? Nem semmi!

Egyébként a tudományos válasz az, hogy a gyerek dönt. Előnyös, ha elbúcsúzik, de ha kifejezetten nem akar (pláne, hogy még a viszony se volt közeli), akkor nem szabad.

Egyik nagyszülőmet sem láttam a kórházban. Kettő meghalt mielőtt még értelmes gyerek lettem volna, kettő meg tizen-húszon éveimben. Az egyik temetésén ott is voltam. 16 lehettem talán. Szar volt, de hát mit lehet tenni. Nem biztos, hogy szerettem volna ott lenni a halálos ágyán. A gyerekei ott voltak, ez a lényeg.

Erőltetni semmit nem szabad, főleg nem egy gyereknek vagy tininek. Ha ott akarnak lenni, hajrá, ha nem akkor nem.

Szerintem ebben a helyzetben nem az anyukának van igaza a direkt távolságtartással, de a nap végén az számít, hogy a két gyerek mit szeretne a szülők manipulásától függetlenül. Egy 13 éves már el tudja dönteni, hogy be akar-e menni vagy nem, erőltetni pedig semmit se szabad.

Én voltam hasonló helyzetben a dédimamámmal és nem bánom, hogy láttam betegen, pedig nem álltunk olyan közel egymáshoz. Azért kimondottan sajnálom felnőtt fejjel, hogy tudta, hogy ott vagyunk látogatóban, hívogatott minket, de a többiek (nálam idősebb testvéreim) nem mentek be hozzá. Szerintem kb 10-12 éves lehettem és saját akaratomból mentem oda hozzá köszönni, pedig a felnőttek próbáltak minket távoltartani.

13-14 éves az már kamasz, nem gyerek.

Simán bemehetnek elbúcsúzni.

Amikor kezdtem olvasni, mi a felállás, azt gondoltam kb. óvodás gyerekekről van szó.

A nyugati kultúrában a halál nagyon tabu témaként van kezelve, és nem biztos, hogy ez jó.

Én voltam bent a nagymamám halála előtt egy-két nappal a kórházban. Igaz, idősebb voltam 1-2 évvel és közeli volt a kapcsolatunk. Engem is megvislet, de mégis örülök, hogy bementem.

Látom a legtöbb ellenkező lepontozásra került..

Egyetértek azzal, hogy jobb, ha nem igy látja valaki a mamáját.

És ha a mama az ország másik végében lakna? Akkor sem lehet megoldani, hogy azonnal menjünk, suli, munkahely nem számit.

Fontos az elbúcsúzás, nagyon fontos.

Az ilyen "jajj, olyan állapotban ne lássák", meg hasonlók szerintem félelemből táplálkozó elkerülési mechanizmusok. (halálfélelem)

A gyerek érdeke, hogy ne legyen elzárva a haldoklótól, és úgy legyen nevelve, hogy a haldokló nem leprás vagy tbc-s, akit el kell messzire kerülni, hanem az élet állomása, amivel szembesülni kell. Amikor a papa haldoklott, az akkor hétéves gyerek belopódzott hozzá éjszaka, hogy őrizze. Pedig a papa pelenkában volt, csontsoványan, és masszívan büdös volt a szobában a májelégtelensége miatt.

Igaz sok helyen erre sincs lehetőség, mert kórházba van zsuppolva a haldokló.