Véletlenül elszóltam magam a párom anyukája előtt (nem tudtam, hogy nem tud valamit) a párom gyerekeivel kapcsolatban. Most egy emberként haragszik rám ő is és a gyerekek anyja is. Mit tennétek a helyemben?

A páromnak 2 fia van az előző kapcsolatából, nekem három. Az ő fiai EGYMI-be járnak kitűnő tanulók, az én hetedikesem többségibe és nagyon sokat kell küzdenie, hogy egy stabil 3-as szintet tartani tudjon.

Két hete anyósomnál voltunk ebédelni és egész végig másból sem állt neki a beszélgetés, mint abból, hogy az unokái milyen ügyesek és okosak, mennyivel jobbak mint az én hetedikbe járó fiam, mennyivel többre fogják vinni. Ezt sajnos már a párom fiai is sokat mondogatták a fiamnak, így legalább már tudom, hogy honnan vették. Nálam elszakadt a cérna és udvariasan de elmondtam neki, hogy igen, egy olyan suliban a fiam is kitűnő lenne, de pont ezért a jegyekből nem lehet még semmire következtetni. A fiam jövőre felvételizik, a párom fiai pedig maradnak a jelenlegi sulijukban középiskolásként is. Majd kiderül, melyikük mire viszi. A párom szerint sem volt semmi baj, sem a stílussal, sem az elhangzottakkal.

A párom anyukaja viszont kikérte magának, hogy ilyet állítok az unokáiról és nagyjából kihajított minket. Tegnap a fiúk anyukája habzó szájjal hívott, hogy milyen egy utulsó útszéli vagyok, hogy kiszúrtam a gyerekeivel, mert a nagymamájuk a félévi 5-ös jegyekért beígért penzt visszavonta, mondván azok semmit sem érnek.

Nagyon rosszul érzem magam a történtek miatt és eléggé bánt is a dolog, de a fiamat is néztem és neki pedig határozottan nem tett volna jót, ha ez a "te semmire nem fogod vinni" stílus tovább folytatódik.