Mit csináljak a mamival,ha már együtt lakunk de ő mégse így képzelte el?
A mami 78 éves, nincs egész egy éve, hogy velünk lakik. Nehezebben bírta már az egyedüllétet én pedig nem tudtam megoldani, hogy mindig nála üljek. Amúgy cuki, de van elég sok negatív tulajdonsága.
Otthonba nem szeretett volna menni, ezért felajánlottam neki, hogy akkor jöjjön hozzánk.
Szerencsére a házunk elosztása nagyon jó. Lent van a konyha, nappali, fürdőszoba és 2 szoba (abból az egyik üresen állt, oda költözött be a mami). Fent pedig szintén van egy nappali, 3 szoba, fürdő. Elég nagy a lakótér. Mindent megbeszéltünk, hogy élünk, mire számíthat a gyerekünk kapcsán (10 éves a lányunk és nagyon sokszor nálunk alszanak a barátnői, pizsibuli, hangoskodás).
Megbeszéltük, hogy bármikor bármit főzhet ha nem megfelelő neki amit én csinálok. Szerettem volna, hogy otthon érezze magát, de azt tudnia kellett, hogy mi miatta nem fogjuk az életünket felborítani. Ezzel nem volt semmi gondja. Pár hónap után meg már minden a baja. Minek jönnek a lányom barátai, ez nem normális. Milyen szülei vannak ezeknek. Nem jó amit főzök, abba is mindig bele köt. Pedig a boltba mindig úgy vásárolunk, hogy amiket szeret azokat bármikor meg tudja csinálni, és van, hogy én is megcsinálom neki, de nem mindig van erre időm.
válasza:
válasza:Ilyen az, amikor generációk együtt laknak. Régen is ugyanez volt, csak mostanra megszépültek az emlékek és úgy emlékeznek rá, mint valami szuper megoldásra. Régen ráadásul az idősebb generációhoz kellett alkalmazkodni a fiatalabbnak, nem volt tolerancia.
Az idős embernek már kialakult, megkövesedett szokásai vannak, nem fog változni.
válasza:Nem fog megváltozni és nem lesz jobb. A mamámak az az igazi, őszinte véleménye, amit most mond, a beköltözéskor - mint minden jólnevelt ember - a legjobb arcát mutatta, mostanra viszont már nem játszik szerepet.
Ennek függvényében tudsz dönteni, hogyan tovább. Nem fogja megszokni az életmódotokat, nem fognak sem ritkulni, sem eltűnni a beszólások, úgyhogy ilyen, vagy ha a szellemi állapota romlani kezd, ennél rosszabb viselkedésre kell berendezkednetek. Ha úgy érzed, menni fog, nincs gond.
válasza: válasza:Nem érzi magát hasznosnak és ugyanúgy nincs társasága. Nyilván nem elvárható, hogy minden este órákig őt szórakoztasd.
Nincsen baráti társasága? Vagy a környéken egy nyugdíjas klub? Hátha oda szívesen elmenne.
Esetleg ha megbíznád néhány feladattal? (Természetesen csak akkor, ha van hozzá kedve - és főleg - ereje.) Ha szeretett valamikor sütni és még most se esik nehezére, készíthetne pl. linzert a pizsipartira; hátha nem érezné a csivitelő kislányokat olyan idegesítőnek :)
Tavasszal segítsen neked átültetni a virágokat, esetleg vasalja ki az ágyneműtöket, ilyesmi. Ezeket te is meg tudod/tudnád csinálni - talán szebben és gyorsabban is -, és csak ötletelek..
Társasága több van így, mert minden nap tudunk találkozni. Sajnos nincsen, soha nem voltak barátai. Ilyen szempontból mindig magának való volt.
A segítségek pedig mindig olyanok, hogy ő kitalál valamit, hogy ezt megcsinálja. Oké, megcsinálja. Utána pedig panaszkodik.
Már mondtam neki, hogy ha ennyire nem tetszik neki akkor bármikor haza mehet, a lakása ugyanúgy ott van. Boltba ugyanúgy elviszem ahogy mindig. De nem tudok naponta ott lenni nála. Akkor sírva fakadt, hogy megint magára maradna.
válasza:Kiraknám a fszba.
Ugye azt tudod, hogy 78 éves, szóval még simán élhet 10 éven át is? Akkor tízéven át hallgatjátok a napi szintű méltatlankodást és mindenbe beleszólást?
Én megmondanám neki, hogy van egyhete visszacuccolni a házába, ha sír, ha nem.
válasza:Én haza költöztetném. Majd szépen tönkreteszi a házasságodat meg a gyerekeiddel a kapcsolatot.
Mindenkinek csak a terhére van, rosszindulatú, kibírhatatlan. A saját életedet helyezd előtérbe.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!