Mit csináljak a mamival,ha már együtt lakunk de ő mégse így képzelte el?

A mami 78 éves, nincs egész egy éve, hogy velünk lakik. Nehezebben bírta már az egyedüllétet én pedig nem tudtam megoldani, hogy mindig nála üljek. Amúgy cuki, de van elég sok negatív tulajdonsága.

Otthonba nem szeretett volna menni, ezért felajánlottam neki, hogy akkor jöjjön hozzánk.

Szerencsére a házunk elosztása nagyon jó. Lent van a konyha, nappali, fürdőszoba és 2 szoba (abból az egyik üresen állt, oda költözött be a mami). Fent pedig szintén van egy nappali, 3 szoba, fürdő. Elég nagy a lakótér. Mindent megbeszéltünk, hogy élünk, mire számíthat a gyerekünk kapcsán (10 éves a lányunk és nagyon sokszor nálunk alszanak a barátnői, pizsibuli, hangoskodás).

Megbeszéltük, hogy bármikor bármit főzhet ha nem megfelelő neki amit én csinálok. Szerettem volna, hogy otthon érezze magát, de azt tudnia kellett, hogy mi miatta nem fogjuk az életünket felborítani. Ezzel nem volt semmi gondja. Pár hónap után meg már minden a baja. Minek jönnek a lányom barátai, ez nem normális. Milyen szülei vannak ezeknek. Nem jó amit főzök, abba is mindig bele köt. Pedig a boltba mindig úgy vásárolunk, hogy amiket szeret azokat bármikor meg tudja csinálni, és van, hogy én is megcsinálom neki, de nem mindig van erre időm.