Az én dolgom az hogy 23 évesen pelenkázom és 0-24-be ellássam a a járni nem tudó mamámat, meg hogy fözzek, takarítsak, mossak mindenkire?
Na nehogy már az legyen a szemét és lelkiismeretlen, aki nem arra vágyik, hogy akár egész életében a rokkant nagyszülőjét ápolja, feladva ezzel a saját életét!
Az embereknek nincs arra ráhatásuk, hogy megszülessenek-e, nincs "beleszólásuk", a szüleink döntöttek úgy, hogy életre hívnak minket. És itt az óriási különbség a nagyszülők és a saját gyerek között, a szülők ÖNKÉNT vállalták be ezt a fajta felelősséget, éppen ezért elég egyértelmű, hogy míg magatehetetlen kisgyerekekről van szó, addig az ő kötelességük nevelni, etetni, fürdetni, ellátni őket. Az ember nem azért szül gyereket (normális esetben), hogy aztán felnőtt korában elvárásokat támasszon vele szemben, mint pl elvárja, hogy beáldozza az egyetlen életét a nagyi ápolása miatt. Ez borzasztó önző dolog.
Nem kell mártírkodni meg feladni mindent az életünkben, csak mert az egyik nagyszülő ápolásra szorul. Igen is azért van az öregek otthona, hogy ott megfelelő ápolók ellássák őket. Én biztos nem dobnék el mindent emiatt az életemben. Ha teszem azt már van saját családom, férjem, gyerekem, akkor is kötelességem hátrahagyni őket, feladni mindent, amit elértem és fejvesztve rohanni haza, hogy aztán halála napjáig apolgassam? Naaa nem, kizárt. Azzal, hogy a világra jöttem a szüleim döntése miatt, nem jelenti azt, hogy elvárható tőlem, hogy mindig a szülők és főleg nem a nagyszülők kénye-kedve szerint pattogjak az egész életemben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!