Nem akarok már erre az egyetemre járni, de senki sem érti meg a problémámat? 21/L
Most vagyok a 4. félévemben, tehát ezen kívül már csak kettő félévem lenne vissza. Erre is mindenki azt mondja, hogy az már semmi, megcsinálod, túléled, már nem szabad abbahagyni stb., de én egyszerűen már nem is akarok belegondolni, hogy nekem még egy évet el kellene töltenem így, annyira nem szeretem. Eleve azt érzem, hogy ez a szak nem is nekem való és rosszul választottam. Bár érdekel és többnyire szeretem az óráimat, valamiért mégis azt érzem, hogy a személyiségem nem passzol hozzá és nincsenek valós motivációim vagy terveim a szakkal. Ennek ellenére foglalkoztam vele, rendesen tanultam, teljesen jó eredményeim is voltak, ösztöndíjat is kaptam és ez motivált egy kicsit, de már ehhez is egyre kevesebb erőm van és egyre kevésbé érdekel. Maga az egyetemi élet, a közösség, a kollégium, a hangulat stb. is zavar, amire szintén mindenki azt mondja, hogy ez hülyeség és nem kell ezzel foglalkozni, nem kellene befolyásolnia, tanulni jár az ember az egyetemre stb., de én érzem magamon, hogy mindez ténylegesen rányomja a bélyeget az egész lényemre, a kedvemre, folyton fáradt vagyok, fogy a motivációm és emiatt már nem tudok úgy teljesíteni, ahogyan kellene.
Kollégista vagyok és elviselem, mert muszáj. Viszont egy percet nem aludtam még normálisan amióta beköltöztem, sosincsen nyugtom, nem tudok egyedül lenni, nem tudok magamra koncentrálni, minden tiszta retek és rendetlenség van, mindig másik öt idegen emberhez kell alkalmazkodnom és engem ezek a dolgok hosszútávon már kikészítenek, frusztrál és idegesít. Állandóan fáradt vagyok és kimerült, már semmi kedvem sincsen visszamenni a kollégiumba sem (emiatt csomószor csak bementem az óráimra, de ez az utazás miatt még rosszabb megoldás), hurcibálhatom a 6 tonnás táskákat és bőröndöket minden hétvégén, majd hazaérve is csak beájulok az ágyba és ennyi, holott tanulnom kellene. Az egyetemen nincsen egy barátom sem, senkivel sem találtam a közös hangot és senki sem szimpatikus eléggé, így sokszor egy hétig nem tudok egy szót sem szólni senkihez, nem tudok beszélgetni senkivel sem semmiről, senkivel sem tudom megosztani a gondolataimat vagy érzéseimet és ez is zavaró. Az egyetem mellett már jóformán nem is jut időm semmire vagy, ha lenne is pár órám, akkor kb. megmozdulni nem tudok és már csukódik is a szemem. Ebben a félévben is 7 olyan órám van egy héten, amikre minden alkalommal készülni kell és ez rengeteg időmet elveszi, kb. minden nap tanulok. Már egyre többször azt érzem, hogy én ezt nem bírom csinálni, de ha éppen feladom és "majd holnap", akkor pedig bűntudatom van miatta és nem tudom magam kipihenni, jól érezni. A vizsgáim előtti éjszakákon is egy percet nem aludtam, de ugyanúgy pl. egy moziba nem tudok elmenni anélkül, hogy közben ne azon kattogna az agyam, hogy most éppen mit kellene csinálnom. Már az egészségemen is kezdem érezni, nem alszom normálisan, nem eszem normálisan, nem mozgok normálisan és egyre többször betegszem meg, többször el is ájultam, meghíztam és semmi életkedv nincsen bennem.
Tulajdonképpen félévről félévre egyre rosszabbul viselem és most érzem azt, hogy nekem ez elég. Már azon is elgondolkoztam, hogy ezt a félévet passziváltatnom kellene vagy jelentkeznem kellene máshová, viszont mindenkitől csak azt hallgattam, hogy velem van a baj, mert hülyeségeken gondolkozom, nem kell ilyenekkel foglalkozni, csak beképzelem stb., és emiatt elkezdtem ezt a félévet is. Most már sok mindent nem tudok csinálni, utólagosan nem passziváltathatok, ilyenkor levelezőre sem lehet átmenni, szóval elrontottam és most nem nagyon tudom, hogy mit csináljak. Hiába próbáltam megbeszélni bárkivel is, tanácsot kérni vagy kikérni a véleményét stb., senkitől sem számíthatok semmire.
válasza:Elöször is kérdés, milyen szakról van szó.
Ugyanis ha érdekel - a kérdésedben írtak alapján igen -, akkor megérné végigcsinálni.
Másrészt ha a szüleid fizetik, akkor vagy visszafizeted, amit rádköltöttek, vagy befejezed, hogy legalabb ne ablakon kidobott pénz legyen.
Ha megvan a diplomád, akkor még mindig mehetsz más irányba, de legalább el tudsz valahol helyezkedni.
A kérdésed alapján ugyanis azt látom, fogalmad sincs, mit akarsz csinálni, és úgy abbahagyni, hogy semmi nincs a kezedben és nem tudod, miböl akarsz megélnim, igen nagy butaság lenne.
Szerintem fejezd be, mert tényleg már majdnem kész vagy, utána kezdj el dolgozni - ugyanis a valós életben sokszor egész másmilyen, mint az egyetemen, amit gondolsz -, gyüjts valamennyi tartalékot magadnak és közben találd ki, mit is akarnál. Ha van már új célod, akkor a megspórolt pénzeddel el tudsz arrafelé indulni.
válasza:Hát, pedig szerintem is butaság lenne a célegyenesben abbahagyni csak azért, mert nem tetszik az egyetemi élet. Komolyan manapság mindenki csak azért megy egyetemre, mert jókat akar bulizni?
Azt hittem, a jövőd miatt tanulsz...
válasza:És miért gondolod, hogy más szaknál ez nem lenne? Akkor is kolis lennél nem? Más szakokon is kell tanulni, készülni. Mindenhol vannak nehéz tárgyak.
Én befejezném a helyedben. Én is mire végeztem, rájöttem, hogy nem ezzel fogok foglalkozni, nem tetszett maga a képzés sem, teljesen más volt, mint amire számítottam. De megcsináltam, hogy legyen diplomám. És nagyon jól jött! Volt olyan munka, projekt, ahol feltétel volt a felsőfokú végzettség, a szakirány mindegy volt. Ezekből kimaradtam volna, ha nincs diplomám. Utána tanfolyamokon tanultam olyat, ami igazán érdekel.
válasza:Ha nyitnál az emberek felé,(kollégiumi szobatársak,hallgatók,stb.) hidd el könnyebb lenne az a 2 fél év. Kár elzárkóznod.
A kollégium meg ilyen,sajnos a lakótárs mindíg a másiktól várja,hogy takarítson.
Az életeddel neked kell majd elszámolnod később, de ha már ezt fel akarod adni a finish-ben,mi lesz később, amikor tényleg komoly problémákkal szembesülsz az életben. Azt nem fogod tudni csak úgy feladni,vagy a szőnyeg alá söpörni.
Menj és nyiss emberek felé, vagy végy erőt magadon,legyél pár órára önkéntes egy menhelyen,estleg bemehetsz egy két kondi- vagy fittness terembe.
Minél jobban sajnálod magad,annál fáradtabb, betegebb leszel.
Szerintem nem ezt akarod.
Biztos vagyok benne, hogy bölcsen fogsz dönteni.
válasza:1.: Ha 21 évesen nem fogod fel, hogy baromság kilépned, és nem lenyomni azt a kis időt, akkor van baj.
2.: És mit akarsz csinálni és miből?
3.: És majd ha az új hely sem tetszik? Onnan is kilépsz?
4.: A házasságodat és a gyerekedet is elhagyod majd?
Na mindegy. Lépj ki és keress értelmes életcélt: [link]
válasza:1. Nyitnod kellene a többiek felé.
2. Az én szobatársaim is kuplerájt tarottak, de ez az én térrészemet nem zavarta, azt tiszteletben tartották.
3. Már mindegy. Ezt az egy évet ki kell bírnod.
4. Mesterre majd választasz mást.
5. Tény, hogy nem mindenkinek jön be a kollégiumi élet. Esetleg egyke vagy? A feszültség kezelésére keress fel pszichológust.
6. "7 olyan órám van egy héten, amikre minden alkalommal készülni kell és ez rengeteg időmet elveszi, kb. minden nap tanulok." Ezért mentél egyetemre.
válasza: válasza:"4.: A házasságodat és a gyerekedet is elhagyod majd?"
Ha valaki évről-évre egyre rosszabbul van tőle, akkor igen, akkor a házasságból is ki kell lépni és a gyereknevelésből is. Nem kötelező mindenkinek a klasszikus fideszcsaládmodell szerint élni.
válasza: válasza:Kérj egy passzív félévet, menj el diákmunkára 3-5 hónapra, és túlórázva is akár de szedj össze annyi pénzt amennyit csak bírsz aztán fizess be egy 2 hetes körutazásra a kedvenc országodban.
Ha ezen túlleszel, mindent másképp látsz majd, és örömmel állsz neki a következő félévednek plusz értékelni fogod amit eddig elértél!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!