Nem akarok már erre az egyetemre járni, de senki sem érti meg a problémámat? 21/L
Most vagyok a 4. félévemben, tehát ezen kívül már csak kettő félévem lenne vissza. Erre is mindenki azt mondja, hogy az már semmi, megcsinálod, túléled, már nem szabad abbahagyni stb., de én egyszerűen már nem is akarok belegondolni, hogy nekem még egy évet el kellene töltenem így, annyira nem szeretem. Eleve azt érzem, hogy ez a szak nem is nekem való és rosszul választottam. Bár érdekel és többnyire szeretem az óráimat, valamiért mégis azt érzem, hogy a személyiségem nem passzol hozzá és nincsenek valós motivációim vagy terveim a szakkal. Ennek ellenére foglalkoztam vele, rendesen tanultam, teljesen jó eredményeim is voltak, ösztöndíjat is kaptam és ez motivált egy kicsit, de már ehhez is egyre kevesebb erőm van és egyre kevésbé érdekel. Maga az egyetemi élet, a közösség, a kollégium, a hangulat stb. is zavar, amire szintén mindenki azt mondja, hogy ez hülyeség és nem kell ezzel foglalkozni, nem kellene befolyásolnia, tanulni jár az ember az egyetemre stb., de én érzem magamon, hogy mindez ténylegesen rányomja a bélyeget az egész lényemre, a kedvemre, folyton fáradt vagyok, fogy a motivációm és emiatt már nem tudok úgy teljesíteni, ahogyan kellene.
Kollégista vagyok és elviselem, mert muszáj. Viszont egy percet nem aludtam még normálisan amióta beköltöztem, sosincsen nyugtom, nem tudok egyedül lenni, nem tudok magamra koncentrálni, minden tiszta retek és rendetlenség van, mindig másik öt idegen emberhez kell alkalmazkodnom és engem ezek a dolgok hosszútávon már kikészítenek, frusztrál és idegesít. Állandóan fáradt vagyok és kimerült, már semmi kedvem sincsen visszamenni a kollégiumba sem (emiatt csomószor csak bementem az óráimra, de ez az utazás miatt még rosszabb megoldás), hurcibálhatom a 6 tonnás táskákat és bőröndöket minden hétvégén, majd hazaérve is csak beájulok az ágyba és ennyi, holott tanulnom kellene. Az egyetemen nincsen egy barátom sem, senkivel sem találtam a közös hangot és senki sem szimpatikus eléggé, így sokszor egy hétig nem tudok egy szót sem szólni senkihez, nem tudok beszélgetni senkivel sem semmiről, senkivel sem tudom megosztani a gondolataimat vagy érzéseimet és ez is zavaró. Az egyetem mellett már jóformán nem is jut időm semmire vagy, ha lenne is pár órám, akkor kb. megmozdulni nem tudok és már csukódik is a szemem. Ebben a félévben is 7 olyan órám van egy héten, amikre minden alkalommal készülni kell és ez rengeteg időmet elveszi, kb. minden nap tanulok. Már egyre többször azt érzem, hogy én ezt nem bírom csinálni, de ha éppen feladom és "majd holnap", akkor pedig bűntudatom van miatta és nem tudom magam kipihenni, jól érezni. A vizsgáim előtti éjszakákon is egy percet nem aludtam, de ugyanúgy pl. egy moziba nem tudok elmenni anélkül, hogy közben ne azon kattogna az agyam, hogy most éppen mit kellene csinálnom. Már az egészségemen is kezdem érezni, nem alszom normálisan, nem eszem normálisan, nem mozgok normálisan és egyre többször betegszem meg, többször el is ájultam, meghíztam és semmi életkedv nincsen bennem.
Tulajdonképpen félévről félévre egyre rosszabbul viselem és most érzem azt, hogy nekem ez elég. Már azon is elgondolkoztam, hogy ezt a félévet passziváltatnom kellene vagy jelentkeznem kellene máshová, viszont mindenkitől csak azt hallgattam, hogy velem van a baj, mert hülyeségeken gondolkozom, nem kell ilyenekkel foglalkozni, csak beképzelem stb., és emiatt elkezdtem ezt a félévet is. Most már sok mindent nem tudok csinálni, utólagosan nem passziváltathatok, ilyenkor levelezőre sem lehet átmenni, szóval elrontottam és most nem nagyon tudom, hogy mit csináljak. Hiába próbáltam megbeszélni bárkivel is, tanácsot kérni vagy kikérni a véleményét stb., senkitől sem számíthatok semmire.
A "Nem akarok erre az egyetemre járni" és az "érdekel, amit csinálok", "ösztöndíjat kapok" között feloldhatatan ellentmodás van.
A koliban átkérheted magadat másik szobába.
Ha most nem bírsz ki 2 félévet, akkor majdnem feleslegesen tanultál eddig 5-öt.
Neked valami hisztid, nyűgöd van, ami miatt 5 félévig megfelelt dolgokra fújsz. Nem vagy rendesen megdugva? Dobott a pasid? Egyéb? Mi az igazi ok?
Azt nem irtad le, hogy mivel szeretnel foglalkozni. Milyen masik szakra jelentkeznel, vagy mi tortenne az utan, hogy otthagytad az egyetemet.
Ha szereted a szakot, nem ertem, miert nem birsz ki meg egy evet ott, foleg, hogy a nagyobb fele mar mogotted van. Nehogy azt hidd, hogy mindenkinek hatalmas tervei vannak azzal a szakkal, amit kitanul.
Ha ilyen jo volt az atlagod, siman megengedhetnel magadnak tobb lazitast, kevesbe jo atlaggal. De egy ev nem olyan hosszu ido. Vagy most kibirod a feszitett tempot meg egy evig, vagy uj szakra jelentkezel, es meg minimum 3 evig gurizhetsz a bakalárig. Most melyik a jobb?
Nezd, en sem bufeszakot vegeztem. Igen, a 6 egyetemi evem abbol allt, hogy megjottem a sulibol, ettem, valtottam par szot a szobatarsaimmal, estenkent felorat felhivtam a csaldomat, egyebkent pedig ejfelig tanultam. Vizsgaidoszakban is. Igen, evi egyszer elmentem bulizni, meg felevente megneztunk a szobatarsaimmal egy filmet. Nehez volt, de tudtam, hogy vegig kell csinalni. Az utolso evben mar undorom volt a konyvektol, de valahogy kibirtam, nem volt visszaut.
Persze volt aki ugyanazt a szakot jobb jegyekkel csinalta vegig, ugy, hogy kozben volt párja, esetleg rendszeres diakmunkája is. Nekem meg csak a suli a suli a tanulas. De nem vagyunk egyformak.
Azt tudom mondani, hogy miutan elvegeztem az egyetemet, teljesen kinyilt szamomra a vilag. Felszabadultam. Van egy jol fizeto allasom, 5 eve dolgozom, es iden kifizetem a hitelt a 2-szobas lakasomra. Mellette evente tobbszor utazok, a munkámat alapvetoen szeretem, bar sokszor húzós. Ha idokozben feladtam volna, mindez most nem lenne.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!