Hogy mondjam meg a szüleimnek, hogy egy másik tanárhoz akarok járni?

Sziasztok!

Kérlek segítségetek nekem ebben a kérdésben!

17 éves lány vagyok, már kiskoromtól kezdve nagyon szeretek rajzolni, de csak a gimi elején vált biztossá, hogy ilyen irányba szeretnék továbbtanulni. Jártam egy művészeti iskolába képzőművészet tagozatra, de egy idő után úgy éreztem, hogy nekem több kell, mivel ez csak egy alapfokú iskola volt. Aztán úgy alakult, hogy ez az iskola bezárt, de még a megszűnés előtt a csoportunk tanára összehozott egy az iskolában dolgozó másik tanárral, aki elvállalta, hogy magánban foglalkozik velem, mivel több tanítványa is van. Erről a tanárról azt kell tudni, hogy egy 30-35 év körüli férfi, kicsit "hippi" és művészlélek. Azt még az elején leszögezném, hogy a tanár-diák kapcsolaton és barátságon kívül nincs köztünk semmi, neki van barátnője, nekem barátom, úgyhogy ne lássatok bele a kérdésbe olyat, ami nincs.

Szóval elkezdtem járni ehhez a tanárhoz és nagyon jó volt, jól kijöttem vele, fejlődtem is sokat nála. Kb. májusban bejelentette, hogy felköltözik Pestre, mert folytatja a tanulmányait és kapott ott egy állást is, de viszonylag sűrűn haza fog járni, mert itt a családja, baráti köre, úgyhogy járhatok továbbra is hozzá, csak most a heti egy óra helyett, havi 1-2 hosszabb alkalom lenne. Igen ám, de ez így nem igazán valósult meg...az ő életében is lettek zűrök meg nekem is összejöttek a dolgok, úgyhogy telefonos beszélgetésen kívül megszakadt köztünk a kapcsolat.

A szüleim valahogy mindig is negatívan álltak ehhez a tanárhoz. Ők csak egy léhűtő hippinek tartják, akinek nincs rendes állása, és bár ezt sosem mondták ki konkrétan azért is neheztelnek rá, mert ő győzött meg végleg, hogy művészeti irányba tanuljak tovább, mivel ők kezdetben próbáltak más merre terelni. Amikor felment Pestre a tanár, akkor javasolták, hogy keressek más tanárt, de én ragaszkodtam hozzá. A szüleimmel egyébként elég felszínes a kapcsolatom, a terveim, érzéseimről sosem beszélek nekik, mert nem értenek meg.

Múlt héten a tanár írt, hogy ezen a héten hazajön, tartana nekem szívesen órát. Én persze ennek nagyon megörültem, el is mentem hozzá, viszont már nem volt ugyanolyan a dolog. Vele továbbra is rajzolgattunk, de úgy éreztem, hogy nekem ez így nem jó, kellene egy rendes tanár, akihez fixen tudnék járni heti egy alkalommal, ugyanis még 1 évem van hátra, de már szeretnék készülni a felvételire, portfóliót összeállítani, stb. És ez sajnos ezzel a tanárral, ilyen "távkapcsolatban" nem fog működni.

Egy osztálytársam említette, hogy egy unokatestvére tart tanfolyamokat és magánórákat is rajzból, rajzfelvételihez, és őszintén szólva szívesebben járnék hozzá. Róla jókat hallottam más ismerőseimtől is.

Viszont ezt nem tudom hogyan adjam be a szüleimnek. Félek, hogy olyan dumákkal jönnek, hogy "ők megmondták", meg "na, igazunk volt", stb. Sajnos ismerem őket, tuti valami ilyen lenne a reakciójuk. Hogy reagáljam ezeket le? Mivel győzzem meg őket?