Miért ilyen pofátlan a nagyanyám,hogy amit a párom nekem hoz hétvégén, fogja és megkezdi? Ma is megyek a hűtőhöz, eltettem magamnak egy finom szalámit amit reggelire ettem volna, erre fel, több mint fele hiányzik.
Pofátlanul dolgoztatják a barátomat, holott hozzám jön udvarolni, és nem nekik melózni. ( Saját költségen: benzin, gázolaj, stb..)Sehogy sem tudunk elmenni kirándulni, vagy nézelődni, mert mindig csak a munka meg a munka.Ha nem csináljuk meg a teendőket, akkor szar..emberek vagyunk..holott most vagyunk fiatalok, most szeretnénk menni. Fontolgatjuk az összeköltözést, de még nem tudjuk meglépni.Ez pedig mindennek a teteje,hogy még pékárut meg sört is hoz nagyanyámnak, és ennek dacára az én dolgaimat is felzabálja, és használja a cuccokat amiket én kapok. Belenyúlkál a tárcámba,hogy mennyit kaptam vagy mennyit nem...Akárhova dugok akármit..mindent kimatat, mint egy nyomozó.Persze..tisztában vagyok vele,hogy megtűrt személy vagyok csak, mert ez az ő házuk...de azért egymást és a másik dolgait tiszteletben kellene tartani..Ha ő kikéri magának,hogy itt ne dugdossak el semmit nála, akkor nem kellene nyúlkálnia..meg minden lépést szemmel tartani..Amikor csomagolok valamit a páromnak akkor is kisündörög, hogy mit raktam el neki.
Mit tegyek?Nagyon idegesít ez a dolog,és nem csak engem hanem a jövendőbelimet is, de nem akarja megbántani mert le tudná barmolni rendesen ha akarná..de abból jó nem sülne ki.
Tanácsot kérek,és nem kioktatást.
Szégyelld magad te, aki felnőttként úgy viselkedsz és úgy írsz, mint egy 11 éves kisgyerek.
Inkább örülj, hogy valaki felnevelt, befogadott és most is gondoskodik rólad, amikor beteg vagy.
Nyilván azért nem írja le a betegségét, mert nincs neki.
Mert ahogy már írták, az elég fura betegség, amivel nem is lehetsz otthon egyedül, állandóan figyelni kell rád, de közben nyugodtan mehetnél ide-oda a pasiddal.
"Mar bocs de pasidnak mi jo ebben a kapcsolatban? Penzel egy nőt, aki nem fog melozni, nem tanul es beteg is."
Na jó azért álljon már meg a menet. Az emberek nem azért vannak általában kapcsolatban, hogy hasznot húzzanak a kapcsolatból, hanem mert szeretik egymást jóban rosszban. Legalábbis normáliséknál ez így működik.
Nem védeni akarom a kérdezőt, mert a titkos betegsége szerintem is csak egy két oldali munka undor, de azért van egy határ...
"Na jó azért álljon már meg a menet. Az emberek nem azért vannak általában kapcsolatban, hogy hasznot húzzanak a kapcsolatból, hanem mert szeretik egymást jóban rosszban. Legalábbis normáliséknál ez így működik."
Ez igaz, csakhogy a kérdező huszonegy-két éves, vagyis ez a kapcsolat nem lehet olyan régi, nem házasok, együtt sem élnek, a pasi mégis eltartja, és visel minden kellemetlenséget úgy, hogy nem tud "normális", fiatalokhoz illő életvitelt folytatni a kérdezővel, hiszen nem lehet egyedül hagyni, meg kell gondolni hova mennek, stb.
Bennem is felmerült a kérdés, hogy miért, és meddig fogja tudni csinálni ezt ez a pasi és mondja azt, hogy bocsi, de nekem normális élet kell.
"aki tetőt ad a kismocsok feje fölé"
Ez egy dolog, másik, hogy napi 24 órában mellette kell lennie, agyő boldog nyugdíjas évek, kirándulások, dumcsi a barátnőkkel, derék áztatás a gyógyfürdőben...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!