Miért ilyen pofátlan a nagyanyám,hogy amit a párom nekem hoz hétvégén, fogja és megkezdi? Ma is megyek a hűtőhöz, eltettem magamnak egy finom szalámit amit reggelire ettem volna, erre fel, több mint fele hiányzik.
Pofátlanul dolgoztatják a barátomat, holott hozzám jön udvarolni, és nem nekik melózni. ( Saját költségen: benzin, gázolaj, stb..)Sehogy sem tudunk elmenni kirándulni, vagy nézelődni, mert mindig csak a munka meg a munka.Ha nem csináljuk meg a teendőket, akkor szar..emberek vagyunk..holott most vagyunk fiatalok, most szeretnénk menni. Fontolgatjuk az összeköltözést, de még nem tudjuk meglépni.Ez pedig mindennek a teteje,hogy még pékárut meg sört is hoz nagyanyámnak, és ennek dacára az én dolgaimat is felzabálja, és használja a cuccokat amiket én kapok. Belenyúlkál a tárcámba,hogy mennyit kaptam vagy mennyit nem...Akárhova dugok akármit..mindent kimatat, mint egy nyomozó.Persze..tisztában vagyok vele,hogy megtűrt személy vagyok csak, mert ez az ő házuk...de azért egymást és a másik dolgait tiszteletben kellene tartani..Ha ő kikéri magának,hogy itt ne dugdossak el semmit nála, akkor nem kellene nyúlkálnia..meg minden lépést szemmel tartani..Amikor csomagolok valamit a páromnak akkor is kisündörög, hogy mit raktam el neki.
Mit tegyek?Nagyon idegesít ez a dolog,és nem csak engem hanem a jövendőbelimet is, de nem akarja megbántani mert le tudná barmolni rendesen ha akarná..de abból jó nem sülne ki.
Tanácsot kérek,és nem kioktatást.
Szerintem itt sokan keverik a család meg a kommuna fogalmát...
Egyrészt mi az, hogy élősködő? Alapvetően ki a frászra számítson az ember a bajban, ha nem a családjára? Ráadásul a kérdező fizeti a rezsijét, fizeti a kajáját, csak annyit kér, hogy ne vegyék el a dolgait.
És akkor a másik dolog, lehet nálatok a kommunában ez furcsa, de egy normális családban van magántulajdon. Ha valaki szeretne kapni valamiből ami a másé, az a minimum, hogy megkérdezi. Nálunk a gyerekeknek bünti jár, ha felfalják a tesó csokiját, vagy kérdezés nélkül elveszik a másik játékát. Ha a gyerekek meg tudják ezt tanulni, akkor egy felnőtt is tudjon már uralkodni a vágyain. Nem vagyunk állatok.
92!
Aha. Akkor a nagymama által vásároltak is magántulajdon, a kerdezo se nyúljon hozza.
93, leírta a kérdező, hogy az ő kajáját a pasija veszi neki.
94, ezt is leírta a kérdező, hogy igen a pasija fizeti neki.
Elgurult a gyógyszer, hogy olyan idegbajosak vagytok egy ismeretlen ember problémája okán, hogy még olvasni is elfelejtettetek?
Egyébként meg kit érdekel, honnan a pénz, amíg van? Ha talált olyan majmot aki pénzeli, miért fáj az nektek?
"Akik együtt élnek, azoknál nincs enyém, tiéd a hűtőben."
Hát nem tudom. Elvileg nálunk sincs, aztán gyakorlatilag mégis van.
Ha én veszek magamnak, mondjuk, csokifagyit, mert én azt szeretem, de olyan is van, hogy a lányom vagy a vejem hozza nekem, akkor az az enyém. Ha valaki megkívánja, megkérdezi, ehet-e belőle. Még a kisunokám is megkérdezi. A válasz, természetesen az, hogy persze, hogy ehet, de nem járok úgy, hogy este kinyitom a hűtőt, és nincs fagyi, pedig számítottam rá.
Ugyanez van a megmaradt főtt étellel is. Mindig meghagyjuk annak, aki a legjobban szereti. A maradék tökfőzelékhez senki sem nyúl, mert azt a zunoka szereti, a maradék rántott hús az enyém, a káposztás kocka a vejemé, és így tovább....
Tehát ez attól függ, mennyire figyelünk egymásra.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!