Férfitársaim! Láttatok ti valaha már boldog férjet? - aki tényleg boldog, akinek a biológiai programjában ugyanúgy segít a felesége, mint ahogyan a nők elvárják a segítséget a férfiaktól, a saját programjuk teljesítéséhez?

Nem én az a pasi vagyok, aki szerint a gyermeknevelés olyan szent feladat, amire egy férfi eleve alkalmatlan, mivel egy FÉRFI elébe helyezi az érzelmeinek az elveit és ez biztosan káros a gyermekek fejlődése szempontjából.

Harcost biztos tudnék nevelni, de érző embert már kevésbé.

Hölgyeim, nem haragszom önökre, mert már az elején tudható volt, hogy Önök nem láthatják át ezt a problémát és teljesen félre fogják értelmezni, illetve az Önök számára kezelhető tartalommal fogják feltölteni.

Mindez természetes, az indulatuk azonban már furcsállni való.

Nem tudom, hogy a moderációs irányelveket sérti-e, ha valaki kitart az álláspontja mellett, remélem, hogy nem sérti. De az biztosan sérti, ha valaki a többiek nevében is próbál szólni és hangulatot kelteni.

A magam részéről a témát befejeztem, választ kaptam, ha nem is a kérdésemre, hanem arra, hogy mennyire sérti a többséget már magának a jelenségnek egyáltalán az észrevétele, hát még az adekvált, cáfolhatatlan kifejtése.