Miért nézik le sokan az eltartott nőket?
Most arról az esetről beszélek, amikor nincs (és a feleség nem is szeretne) gyerek.
Mi abban az elítelendő, amikor valaki tudja magáról, hogy nem képes arra, hogy olyan pályán szerezzen diplomát/szakmát, amivel meg is él, és szereti is. Nem lehet mindenki mérnök, orvos, tolmács, akármi. Boltban/gyárban/raktárban robotolni meg értelemszerűen nem akar, ha nem muszáj, meg nem is fenntartható az általa áhított színvonal. Így keres egy olyan partnert, aki szintén azt az elvet vallja, hogy a feleség dolga otthon teremteni, és biztosít ahhoz anyagilag mindent, hogy egy lelkes, kipihent, boldog felesége legyen.
Válás esetére külföldön olyan törvény áll fenn, hogy ha közös megegyezés alapján a feleség nem dolgozott, jár neki az asszonytartás az eddigi színvonalon. Ha meg a férjet éri valami, a vagyon a feleségé.
Miért is kéne mindenkinek dolgozni?
Sajnos én is beismerem, nem vagyok egy lángész, sosem lesz belőlem orvos vagy fizikus, ennek ellenére megpróbálkoztam a továbbtanulással, mert az érettségim jó lett. Mellette természetesen dolgozom egy boltban kasszásként.
Nem vagyok egy irigy, megekeseredett ember, de látva azt a gyermeki csodálkozást a fentiekhez hasonlóan élő ismerősömön hallva, milyen körülmények között (sokszor 6-7 órán át nem tudom használni a mosdót, nem ihatok, és másnap leszakad a vállam), azért elgondolkodtatott.
Egyedül egy dologban nem tudtam vele egyetérteni, hogy ha tudom, hogy nincs hozzá eszem, minek tanulok.
Mondjuk azért, mert nem akartam feladni úgy, hogy meg sem próbálom, de ez most pont mindegy.
Szóval, miért lenézendő, ha valaki már fiatalon (18-20) eldönti, hogy a munka világa nem neki való, és mást szeretne?
Nem hiszem el, hogy ennyien aggódnak azon, hogy mi lesz szegény random, idegen lánnyal, ha nem lesz a férje.
Sajnos sokan dolgozóként is megnézhetjük magunkat, ha kiesik akár az egyik kereset is, szóval ez nem csak őt fenyegeti.
Én nem nézem le, csak nem kéne olyan.
Vagy, ha nagyon nem szeret dolgozni, akkor is egy héten egyszer dolgozzon, takarítani én is ki tudok. Munkamegosztás legyen. És mi van, ha bajom van és nem tudok dolgozni? Ide ő is kell.
Attól, hogy valaki nem lángész, de nem is szeretne gyártósor mellett dolgozni, még megtalálhatja a neki megfelelő munkát. Elmehetsz például könyvtárosnak, titkárnőnek, portásnak, bolti eladónak, ezek nem igényelnek nagy tudást és nem is az alja munkának számít. Elvégzel egy okj-t, ha az egyetem nem megy, és máris nem érzed hasztalannak az életed. Vagy olyan munkát vállalsz (pl. angoltanítás, vagy szimplán távmunka) amit otthonról tudsz végezni.
Ha lepontoztok ha nem, elmondom, hogy szerintem már nem abban a világban élünk, amikor a nőnek otthon kell maradnia és takarítani, főzni. Sógornőmnek 4 gyereke van, és végig dolgozott mellettük, emellett végezte el a házimunkát. Ha ő meg tudta csinálni, akkor egy gyermektelen (te hoztad fel, hogy gyermektelen párokról beszéljünk) is megtudja. Hozzáállás kérdése, de persze, hogy könnyebb otthon üldögélni egész nap, mint robotolni a munkahelyen.
"fest, ír, blogol, köt, táncol". Igen, ezeket úgy hívjuk, hogy hobbi, amit a normál emberek munka mellett csinálnak, nem a munka helyett.
Nagy szerencséd, ha találsz magadnak ilyen pasit, aki ezt hajlandó elviselni. Azzal pedig baromira nem értek egyet, hogy külföldön asszonytartást kap a válás után. A nő otthon üldögél, a volt férj meg fizessen neki ezért? Na tudod mikor!
Ja és a félreértés elkerüléseképp mondom, hogy nő vagyok, nem egy nőket lenéző pasi..
Leginkább azért, mert ez az alárendelt szerep manapság nem divat. Ma egy normális kapcsolatban a nő és a férfi egyenrangú, együtt építik a jövőt, együtt hoznak döntéseket. Régen meg a független nőket nézték le.
Meg ez leginkább az a tipikus Sugar Daddy-Sugar Baby kapcsolat, ahol a férfi egy szexista barom és csak a szexért tartja a nőt, aztán ha már túl öreg vagy meghízott akkor lecseréli egy újra (pl. Donald Trump).
Meg persze bizonyos emberekből irigységet is vált ki a dolog.
Azért fantasztikus dolog eltartani egy nőt, mert ha az ő bankszámláján 0 Ft az egyenleg, az enyémen meg százmillió, akkor a váláskor neki is ötvenmilliója lesz és nekem is. Nagyon igazságos.
A nagy kereseti különbség mindig gondokat okoz.
Szerintem sokan félreértik, de a kérdés szempontjából mindegy, hogy rólam van szó, vagy a szomszéd Marikáról, szóval ha nekem címezitek se akadok ki, lehet, nem voltam egyértelmű.
Nem vagyok ilyen helyzetben, boltban dolgozom, hogy fizetni tudjam a kiadásaim, utána pedig elhelyezkedek majd a szakmámban, ha sikeresen végzek. Ha nem, akkor meg OKJ.
Amugy nem értek egyet azzal, hogy nem tesz a kapcsolatba semmit, csak a testét.
Egyedül viszi a háztartást sokuk, a férfinak nincs más dolga, csak leülni a vacsoraasztalhoz meg felvenni a vasalt inget. Meg nyilván szeretik is egymást, nem véletlen kerültek össze (kevés, aki tényleg nulla érzelemmel megy bele a házasságba), meg ugye a feleség pozitív, kipihent.
Ha tényleg tehetséges, simán festhet, rendezhet kiállításokat, nem kell mindjárt a kinyúlt macinacis, zsíroshajú, TV előtt tespedő asszonykákra gondolni.
Ill önkénteskedni is lehet.
Egyrészt tök értelmi fogyatékosnak érezném magam, ha reggel a férjem mielőtt kilép az ajtón, megpaskolná a buksimat, hogy "táncikálj, rajzizz, míg apa hazaér".
Másrészt ez neki miért nem jár? Csak én vakarhatom itthon a seggem, ő dolgozzon, stresszeljen, én meg legyek kipihent, lelkes?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!