Miért nézik le sokan az eltartott nőket?

Uhh, nem olvastam végig a kommenteket, de látom érdekli az embereket, azért beszállok én is... :D

"Válás esetére külföldön olyan törvény áll fenn, hogy ha közös megegyezés alapján a feleség nem dolgozott, jár neki az asszonytartás az eddigi színvonalon. Ha meg a férjet éri valami, a vagyon a feleségé. "

Ez az asszonytartás akkora hülyeség... nehogy már nekem kelljen fizetni valakinek az életszínvonalát, akivel már elváltak útjaink. Ez kész röhej, nem a szülője vagyok. Gyerekkel más, gyerek nélkül hülyeség. Mire fel? Azért mert velem élt egy ideig? Ez esetben ez nem más, mint egyfajta prostitúció...

Most akkor jövök én, a "kitartott prosti". Kedves, jó belegondolni, miket gondolhatnak rólam az ismerőseim, ha ők is olyan utálatosak és megkeseredettek, mint az itt írogatók. Szerencsére én tartom azt az álláspontot, miszerint mindenkinek a saját dolga eldönteni, hogyan és miből él. Senkinek nincs joga a másik pénztárcájában kutakodni. A miénkben sem. Régóta együtt vagyok a párommal, az egyetem óta. Akkor még az én családom támogatta őt, segítettem neki külföldre kerülni dolgozni, együtt diákmunkáztunk kint. Aztán elvégeztük az egyetemet, de egyikünknek sem jött be a szakma. Ő több év alatt kitanult egy másik szakmát, míg mindketten dolgoztunk. Aztán mire jó munkát kapott az új szakmájában, én munkanélküli lettem a sorozatos költözködések miatt. Felmondtam a biztos állásom, hogy vele költözködjek, épp ahova kell. Ő viszont azóta is jól keres, el tud tartani, így nem vagyok rákényszerülve mindenféle kulimunkára. Végeztem olyat is, de fizikailag nem bírtam, a folyamatos láb- és derékfájás miatt szinte naponta sírtam, az orvos szerint nem nekem való az ilyen munka, és mindig is fájni fog. Így hát ha nem muszáj, nem kényszeríti senki, nem szenvedek.

A párom szerencsére megértő és szeret, nem vágja a fejemhez az itt olvasott szörnyűségek egyikét sem. Most már ő is otthonról dolgozik, rengeteg időnk van együtt, ami szerencse. Amikor azt mondom neki, hogy a "te autód", amit nemrég ő vett, kijavít, hogy a "mi autónk", pedig nem én fizettem, csak segítettem neki a választásban, mivel itthon sok időm van mindennek utánanézni, rengeteget olvasok minden témában, így az átlag embernél sokkal nagyobb lexikális tudásra tehettem szert. Szerinte egy két lábon járó Wikipédia vagyok. :) Plusz nyelveket tanulok, rendben tartom a lakást, amit nemrég vettünk és szintén én rendeztem be. 2 éve vagyok itthon, de már gondolkodom én is másik szakma kitanulásán, csak mivel drágák a tanfolyamok hozzá, nehezen kezdek bele, nem tudom megéri-e. Aki már potyára elvégzett egy 4 éves képzést, szerintem joggal óvatos. És arról nem én tehetek, ha egy diplomás embernek ez az ország csak 80 meg 100 ezres nettó fizetéseket tud kínálni még a nyugati országrészben is. Ennyire szerencsére nincs szükség a pénzre, főleg hogy van kiegészítő tevékenységem, amivel szépen lefoglalom magam heti 15-20 órában és az is hoz pár tízezret.

Annak viszont nagyon örülök, hogy nem olyan zavaros fejű, gyenge önértékelésű, kegyetlenkedésre hajlamos ember a párom, mint itt sokan. Nem értem, mire fel ez az ok nélküli gyűlölet az emberekben, de szinte ijesztő. Miért kell elítélni, sőt gyűlölni és fröcskölődni egy olyan emberre, aki soha nem ártott senkinek? Én sem a társadalmon élősködöm, az államtól egy fillért nem kaptam a 2 év alatt, a tb-t fizetem magamnak. A párom meg kötött egy előnyös életbiztosítást, aminek én vagyok a kedvezményezettje, így ha történne vele valami, akkor sem válok földönfutóvá. Ha meg szakítanánk, természetesen nem tenném rá semmire a kezem, ami nem engem illet, de ez a veszély jelenleg nem fenyeget.

Mindenesetre szerintem a legtöbb fröcskölődő, káromkodó válaszolóból csak az irigység szól, egy névtelen oldalon engedik felszínre az indokolatlan, oktalan dühüket és frusztrációjukat, tőlük távol álló embereket sértegetve ezzel, akik nekik semmit nem ártottak.

Utolso: most öszintén érdekel, minek képzed magad, tanulsz meg hat nyelvet, és olvasol el száz könyvet egy évben? Kb felesleges tudásra teszel szert, mert aztán sehol nem használod, ha otthon ülsz. Az pedig, hogy 0-24ben együtt vagytok hosszu távon szerintem nem egészséges.

Egyébként meg egy fokkal már jobb a te helyzeted, hiszen dolgoztál már diákként is, és a párod miatt hagytad ott a munkahelyed. Én inkább csak azokat nézem le, akik világéletükben egy percet sem dolgoztak, a párjukon élösködtek. Rokonom is ilyen, és állandoan igérgeti, hogy keres mostmár valami munkát, de nem lép egyröl a kettöre ugy, hogy közben a párja agyon dolgozza magát havi 180 ezerért, amiböl alig élnek meg négyen.

Azért, mert ahogy a nők kivívták az egyenlő jogaikat és kötelességeiket, egyre kevesebbet jelentett a házimunka is. Ahogy fejlődött a technika, a szerepek értelmetlenné váltak.

Mert mit is jelentett akkor, 100-200 éve a munkamegosztás? A férj elment fizikai munkára, bányába, a gazdaság nehéz fizikai részét csinálni, stb.

A feleség már hajnalban felkelt, hogy megetesse az állatokat, tehenet fejjen, behozza a tojásokat, abból reggelit készítsen a férjének, előkészítse a friss ruhákat a családnak.

Utána jött a 3-6 gyerek, akiknek megcsinálta a reggelit, a kicsiket felöltöztette, a nagyoknak elkészítette az uzsonnát és mentek gyalog az iskolába.

Utána jött a felmosás, az akkori körülmények között négykézláb. Ha volt kút, onnan volt a víz, ha nem volt, akkor a közkútból vagy patakból és vödrökben hordták a házba. Jött a mosás előkészítése, tűzrakás és vízmelegítés. Kézzel, korabeli mosószerrel és mángorlóval kicsavarva és simítva, majd kötélre teregetve az udvaron. A kilyukadt ruhákat megvarrta, a kopott anyagra foltot rakott. Jött a főzés, amihez a húst friss (csirkevágás, pucolás) vagy szárított formában szerezte be. A többi alapanyag vagy volt otthon, vagy lovaskocsin, esetleg gyalog ment érte a helyi vegyesboltba.

Közben hazaértek a gyerekek iskolából vagy napszámból, ettek, aztán segítettek anyjuknak a házimunkában.

Este hazajött a férj, megvacsorázott a család, felkerült a fazék víz a tűzre és így lehetett melegvizet csinálni a fürdéshez, az állatokat beterelték a helyükre és mentek aludni. Másnap folytatódott ugyanez.

Na ezért nézik semmibe a mai háztartásbelit, mert köze sincs a most végzett munkának ahhoz, amit a nők akkoriban végeztek. Azok a nők tényleg összetartották a családot és a munkájuk nélkül semmire nem ment volna egy férfi sem. Igazi tiszteletreméltó nők voltak, akikből a feministák hosszas munkával kinevelték azt a magát gyengének és áldozatnak beállító nőtípust, ami ma jellemző.

A főzni nem tudó/akaró, házimunkát kerülő, a gyereket nevelni és irányítani képtelen lusta réteget.

Ennek eredményeképp a férfiak szépen elkezdtek önállósodni, elsajátították a korábban nők által végzett feladatokat és rájöttek, hogy azért nem kell együttélni valakivel, mert bepakolt a mosogatógépbe, vagy megfőzte a félkész alapanyagokból a kaját, meg berakta az oviba a gyereket.

Megnőtt a kereslet azok iránt a nők iránt, akik nem kapnak rohamot a házimunka és a gyereknevelés miatt, hanem örömmel vállalják a régi idők családösszetartói szerepét. A körömreszelgetőket rövidtávon megunják és ejtik és igazi nőket és családanyákat választanak párként.

Ilyen nők mellett a férfi örömmel veszi ki a részét a házimunkából és létrejön a valódi egyenlőség. Nem a feministák egyenlősége, hogy a férfi nőiesedjen és a nő férfiasodjon, hanem szabad akaraton alapuló férfi-nő életközösség.

A feministákhoz bottal se nyúlnak, túltolták a szemléletüket és közük nincs az egyenlőséghez, csak azonos bánásmódra vágynak a régi kiváltságaikkal egyben (gyenge nő, segítségre szorul, fizikailag nem tud annyi munkát végezni, de azonos bért kapjon a többet bíró férfival és maradjon meg az alapvető áldozat-státusza, míg a férfit ne illesse meg ugyanez, legyen genderkvóta de csak a kényelmes helyeken magasabb poszton - fizikai munka, kosz kizárva).

Ez természetesen tűzzel-vassal irtott nézet és megy ezerrel a cenzúra (itt is), amire válaszként születtek az elfajzott nézetek is, MGTOW, Redpill, AWALT, és csak romlik a helyzet.

Megértem őket is.