Szerintetek normalis ha szülés utan megromlik a hazassag? Nem ilyenkor kellene a legboldogabbnak lenni? Ehhez kepest mi nem szolunk egymáshoz nem alszunk eggyütt, hat hónapos a baba, van valaki így?

Az a férfi aki feljogosítva érzi mahát a megcsalásra, mert egy újszülött sok figyelmet igényel, az inkább ne legyen apa, de még férj és társ sem. hihetetlen itt is mennyi hímsoviniszta hsz gyűlt össze kb mintha a század fordulón lennénk. Hitvesi ágy??? Most viccelsz?

Kölcsönösségről hallottál már?

Mielőtt felkerülne a minden apuka egy nagyra nőtt elkényeztetett gyerek, alátámasztanám, amit a 8-as hsz. írt.

A gyerekek előtt évekig toleráltuk egymás hülyeségét, majd az első baba után már egyre kevésbé bírtam a megszorzódott hisztit, az állandó követelőzést. Az én minimális igényeim meg senkit nem érdekeltek. Hozzáteszem, kivettem a részem a kisgyerek neveléséből, nem csak a játékból.

Aztán az első év után úgy nézett ki, hogy észbe kap az anyuka, de a második baba várásakor újra kezdődött minden. Semmi se jó, minden csak úgy jó, ahogy az anyatigris gondolja. Rohadtul elegem van belőle.

A házasságok 80%-a előbb vagy utóbb válással végződik manapság.

Szerintem a magas válási arány szomorú, és egyben annak jelzője is, hogy az emberek manapság oly divatos egoista és individualista életfelfogása alkalmatlanná teszi őket arra, hogy hosszú távon az ember eddig természetesnek tartott közegében, családban és közösségben éljenek.

Nézd meg, hogy a nagyszülőkkel is folyton megy a balhé, később meg a gyerekkel, aztán a tanárokkal, meg az óvónénikkel. Meg kb mindenkivel.

Nincsenek itt boldog családok, úgyhogy nem lógtok ki a sorból. Hogy a boldogtalanság mélypontja mikorra datálódik, az már mindegy, de tény, hogy az alkalmazkodást, kitartást, megértést és megoldókészséget kívánó helyzetek mindig kritikusabbak. A gyerekvállalás időszaka kiemelten ilyen.

Örülök, hogy megszólaltál, kérdező, mert eddig nekem az sem volt egyértelmű, hogy a feleség írta ki a kérdést (én a férjre tippeltem).

Azért nálatok úgy látom, "rendszerhiba" van, nem a gyerekvállalással kezdődtek a problémák.

Minden szabadidőt a haverokkal tölt este 10-ig? Azelőtt otthon töltötte? Tartok tőle, hogy akkor sem. Pedig gyerekvállalás előtt érdemes lett volna arról beszélgetni, hogy mi az, amit utána nem lehet ugyanúgy csinálni. Tipikusan ilyenek az esti programok.

A másik: korábban mennyire segített a házimunkában? Nem hinném, hogy a gyerek születésével szüntette be pl. a bevásárlást.

Korábban szívesen beszélgetett veled esténként, vagy akkor is a telefonjával szórakozott?

Nekem az a gyanúm, hogy nem ismerted meg eléggé, amikor gyereket vállaltál tőle. Kb. ilyen lehetett ő a gyerek születése előtt is, csak akkor nem zavart ill. nem tűnt fel neked.