Hogyan éljem túl a hétvégéket a kezdeti időszakban?
Három hetes a babánk, szörnyen kimerültek vagyunk a férjemmel mindketten, de persze imádjuk őt. :)
A férjemnek van egy hatéves lánya az előző házasságából. A baba születése óta még nem volt itt, mert bárányhimlő járvány volt az oviban még a húsvéti szünet előtt és biztosra akartunk menni.
De most már természetesen szeretné elhozni a férjem hétvégére, és a kislány is igényli, hogy jöhessen.
Nekem viszont napi átlag 2-3 óra alvással és még iszonyúan érzékeny császáros heggel meg állandóan fájdogáló derékkal egyetlen porcikám sem kívánja egy hisztis hatéves hosszabb jelenlétét a 60 négyzetméteres, szűk lakásban.
Pláne úgy nem, hogy a kislány rühelli a nála kisebb gyerekeket és kistesóról hallani sem akar/akart.
Persze tudom, hogy ettől még jönnie kell, és nem mondhatom azt, hogy márpedig ne jöjjön. Nem is fogom ezt mondani, de már most sírógörcsöm van a gondolattól, hogy egyszerre két gyerekre kelljen figyelnem, meg ugye főzni a baba mellett. (Eddig ettünk hideget vagy rendeltünk kaját, de a kislánynak muszáj rendes ételt ennie, nem élhet szendvicsen vagy pizzán, míg itt van.)
És ugye minden pillanatban rajta kell hogy legyen a szemem, nehogy akaratlanul is, de bántsa a babát. Emellett még a féltékenységét is kezelnem kell, foglalkoznom vele, és persze maradjon energia a babára is. És kell is hozzá energia, mert minden etetés egy kínszenvedés, két emberes meló, pláne hogy büfiztetni nem is nagyon tudom, mert a hegem és a derekam nem bírják ha 3 percnél tovább van a kezemben. Így az sem megoldás, hogy a férjem elviszi a lányát hosszabb, akár egész napos programra, mert egyedül egyelőre nem tudom ellátni a babát. Más segítségem nincs, és nem is férne el ebben a pici lakásban plusz egy ember. (Ősszel költözünk át családi házba, addig sajnos ez van.)
Szóval mi a túrót csináljak, hogy éljem túl ezeket a hétvégéket addig, amíg nem leszek jobban? Az orvosom szerint ez simán lehet még 3-4 hét is.
Légyszi ne írjátok azt, hogy minek kezdtem gyerekes pasival, stb. Ha előre tudtam volna, hogy császárral szülök, meg hogy ilyen sz.rul leszek utána, vagy hogy a férjem lánya mennyire rosszul fog reagálni a kistesó érkezésére, akkor nyilván másképp alakítottam volna a dolgokat. De most már itt van ez az elcseszett helyzet egy csomó olyan problémával, amikről nem is hittem a terhesség előtt és alatt, hogy gondot fognak okozni. Ezt kellene megoldanom valahogy, és fogalmam sincs, hogyan.
Valakinek van valami mentőötlete?
válasza: válasza:Nekem lenne egy ötletem: apuka. Végig úgy beszélsz a hétvégékről, mintha teljesen egyedül lennél a két gyerekkel. Az apjuk merre van? Majd apuka lefoglalja a nagylányt, kiszolgálja, ugrál körülötte, te meg foglalkozol a babával, meg magaddal. Nemcsak pizzát lehet ám házhoz rendelni, hanem éttermi kosztot, főtt kaját is, most az egyszer akkor nem a pizzázóból rendeltek ennivalót, meg szendvicset csináltok, hanem rendeltek rendes ételt.
Ha meg apuka hétvégén dolgozik, vagy a fene tudja,hol van, akkor nem értem a kérdést. Az ő láthatása, nem a tied, hozza el olyankor, amikor ő is otthon van és tud a gyerekével foglalkozni.
válasza:Nekem szulés után azonnal ott volt a nagylányom (3 éves). Foztem, mostam, takaríottam ahogy kijottem a korházbol. Nem volt segítségem. Ja és 4,5 kilos babát szultem, nem volt konnyu szulés és a baba kulccsontját is eltorék, erre is figyelnem kellett.
Bocs, de eleve ugy állsz az egészhez, hogy sz@r lesz minden.
" csak annyit fűznék hozzá, hogy szerinted hány anyuka van aki 2. 3. gyermekét szüli 1-2 kicsi mellé??? neked csak hétvégén van ott a kislány másnak minden áldott nap a tesó..."
Igen, csak akinek már van 1 vagy 2 saját gyereke, annak van ideje megedződni, beleszokni az anyaságba a saját gyereke(i) mellett.
Nem hiszem, hogy bármelyik elsőgyerekes, tapasztalatlan anyuka tapsolna a boldogságtól, ha a három hetes babája mellé a "nyakába akasztanának" egy másik gyereket.
A férjem ugyan itt lesz, de mint mondtam, etetésekkor segítenie kell nekem, mert egyedül nem bírom büfiztetni, sokáig a kezemben tartani a babát. 3 óránként eszik, tápszeres baba, egy etetés pedig eltart akár egy órán keresztül is. És a férjemnek ebből az egy órából cirka 40 percet aktívan részt kell vennie a dologban, mert állati nehezen eszik a baba, sok levegőt nyel, 10 percenként büfiztetni kell étkezésenként 5-6szor is.
A lánya pedig egyszerűen nem marad el 10-15 percnél tovább úgy, hogy ne vele foglakozzon legalább egyikőnk.
Én totál kilátástalannak látom a helyzetet. Akkor lesz majd könnyebb, ha én jobban leszek, de ha megerőltetem magam, annál nehezebben és hosszabb idő alatt épülök fel.
Értem én, hogy másnak ment minden mint a karikacsapás, és más el tudott látni 2-3 gyereket a baba mellett rögtön a szülés után. Örülök neki, hogy van akinek sikerül a dolog.
De nem vagyunk egyformák, én állati lassan épülök fel a császár után, ez van. Nekem bizony segítség kell, mert még magamat is nehezen bírom ellátni. Ötleteket kértem tőletek, megldási javaslatokat, nem pedig a bezzegelést. Már bocs, de az nem segítség, hogy "én meg tudtam csinálni", "másnak sokkal nehezebb ennél", stb. Oké, ez mind szép és jó, de ettől még az én helyzetem nem változik.
válasza:Akkor épp ideje, hogy megszokja a kislány, hogy nem körülötte forog a világ, nem ő apuci egyetlen hercegnője, és kénytelen lesz 15 percnél tovább nyugton maradni.
Ne haragudj, de emlékszem az előző kérdésedre is, amikor a bárányhimlő járvány miatt akartad távol tartani a tavaszi szünetben, most meg ez...Nézzél már magadba, állandóan csak a kifogásokat keresed, hogy minél tovább megúszd, hogy az a gyerek betegye a lábát hozzátok. Neked kellene egy kicsit helyretenni a fejedet, hogy az a kislány nembetolakodó, nem maga a megtestesült sátán, hanem a családotok tagja, ha tetszik, ha nem. Jobb, ha minél előbb szokod a gondolatot, és nem úgy kezeled, mint egy problémát, hanem mint az életetek szerves részét, és akkor talán nem tűnik minden megoldhatatlan nehézségnek, ami azzal a gyerekkel kapcsolatos. Ok, amíg etetitek a babát, addig ő nyilván háttérbe szorul. És a nap további 23 órája? Arra is van valami ötleted,hogy miért nem tud a férjed foglalkozni vele egy kicsit?
válasza:Nyilván a férjed is otthon lesz hétvégén, akkor majd ő segít, és így közösen megtudjátok oldani a dolgokat.
Tapasztalatból tudom, hogy a gyerekek nem tudnak annyira előre gondolkodni mint mi felnőttek. Ha egy gyereknek azt mondod tesója lesz, ő nem fogja fel, hogy 9 hónapig még várni kell, majd egy pici csecsemő lesz a háznál, hanem úgy gondolja, hogy olyan tesója lesz mint az oviban az utálatos Katika aki mindig meghúzza a haját. Hát persze, hogy utálom, nem akarom látni. Vagy ahogy a fiam mondta 4 évesen: " ancikám! Nem tudom mikor jön a kistesó, de azt tudod, hogy csak addig maradhat amíg jó idő nem lesz? Utána mehet ki Kéntor mellé. Az én ágyamba nem fér el"
Nos, attól, hogy a kislány kijelentette az ismeretlen helyzetre , hogy utálja, még nem kell hinni neki. A legtöbb gyerek éppen ellenkezőleg, megszereti a kisbabát, és segíteni akar, játszani, babázni. Ezért be lehet őt is fogni, hogy segítsen. Ha nem lennél ennyire ellenszenves a kislány felé, ha nem sajnáltatnád magad annyira akkor elég szép hétvégéket tudnátok közösen csinálni, úgy, hogy te magad is pihensz egy kicsit..
Én egyébként megértem, hogy nehéz a gyógyulás császár után (nekem is az volt) de ha most elhagyod magad, és csak az van, hogy te mennyire kivagy, akkor mi lesz amikor elkezd szaladni, elkezd eleven lenni a gyermeked? Még annyi pihenőd sem lesz mint most , amikor a napja hátralévő idejét alvással tölti.
SZóval tanács:
- A férjed is segítsen
- a kislányt is vonjátok be , fogadd el.
válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!