Szerintetek normalis ha szülés utan megromlik a hazassag? Nem ilyenkor kellene a legboldogabbnak lenni? Ehhez kepest mi nem szolunk egymáshoz nem alszunk eggyütt, hat hónapos a baba, van valaki így?

Én japán férfihoz mentem férjhez és Japánban élünk. Én 34 vagyok ő meg 38. Mindketten dolgoztunk, munkahelyen ismerkedtünk meg, és 2 éve házasodtunk. Ő jobban akart gyereket mint én, sokszor mondta, hogy már szeretne. Tudatosan próbálkoztunk több hónapig. Mégis miután teherbe estem, akkor volt egy időszak, hogy mintha megijedt volna. A 10. hét körül azt kérdezte nem lenne e jobb mégis elvetetni, merthogy most nem olyan jók a körülmények. Én nem mentem bele, mert a körülmények később se biztos hogy jobbak lesznek, és egyikünk sem olyan fiatal. Ráadásul nem akartam abortuszt csinálni egy babával akit közösen akartunk. Utána ezt nem mondta többet, de rá pár héttel pedig egy este amikor munkaügyben nem voltam otthon, jött tőle egy sms éjfél körül, hogy váljunk el, mert úgy jobb lesz nekünk. Én visszaírtam, hogy ha menni akar én nem tartóztatom, de szeretném ha maradna, mert én még mindig szeretem, és ha elválunk, én akkor is megtartom a babát, mert családot szeretnék, és 34 évesen a nulláról kezdeni már nem könnyű (egyébként én is nemsokára visszamegyek dolgozni, és keresek annyit hogy akár egyedül is neveljem, szóval ez nem lenne gond). Másnap, mikor hazamentem ő otthon volt, én nem hoztam szóba a témát, csak tettem vettem, vacsorát csináltam mint mindig, ő pedig odajött és bocsánatot kért. Ezután többet ilyesmiről szó sem esett. Ezután megszületett a baba, és most 3 hónapos. A férjem a kezdettől fogva felveszi, beszél hozzá, ha éppen nála kezd el sírni megnézi a pelenkát és ha kell kicseréli. Persze ha nyűgös a pici, azt 5 percnél tovább nem viseli, leteszi hadd sírjon, vagy visszaadja nekem. Ha otthon van amikor sétálni megyünk akkor velünk jön, sokszor ő viszi a picit a hordozóban (babakocsink még nincs). Vagyis szerintem mindent megtesz ami egy apától elvárható.

Ami a háztartást illeti, a japán férfiak többsége abban nem nagyon segít. Párom elmosogat, ha én főztem, illetve ha már nagyon nincsen tiszta ruhája akkor kimos magának, de minden más az én dolgom. Ez így volt a baba születése előtt is. Viszont ha írok listát, akkor a bevásárlást elintézi, cipel minden nehéz szatyrot, ha valamit szerelni javítani kell, azt rögtön megcsinálja, és ha külön megkérem, megcsinál még más takarítés jellegűt is, de ezt nem szabad nála gyakran erőltetni. Ami a szexet illeti, miután látszani kezdett a hasam, nem kezdeményezett többször, úgy tűnt feszélyezi. Nyaraláson szexeltünk egyszer 5 hónapos terhesen, de nekem is kényelmetlen volt a hasammal, úgyhogy utána megint elmaradt. Szülés után kb. két hónappal megint kezdeményezett és összebújtunk, csókolóztunk, de aztán mindketten zavarba jöttünk hogyan tovább, és ő végül azt mondta hagyjuk inkább, mert nem szeretné ha folyna a tejem (igazából én is néztem a neten, hogy a többség melltartóban csinálja, de valahogy nekem is illúzióromboló). így végül már mi is több mint 8 hónapja nem szexeltünk, de ez nem tette tönkre a házasságunkat. Együtt alszunk, amikor a baba sír, rögtön kimegyek vele a nappaliba és ott szoptatom (pár hete egyébként is átalussza az éjszakát). Elalvás előtt szoktuk fogni egymás kezét, vagy beszélgetünk, és persze napközben is beszélgetünk, és eljárunk hétvégén sétálni, vagy bababoltba, vagy csak vásárolni valahova, a babával együtt, hármasban. A szex valószinűleg visszaáll majd, ha már nem vagy ritkán szoptatok.

Ennyi az én tapasztalatom, de a te eseted elég gáz szerintem. Nevezheted előítéletnek, de muszlim férfival soha nem kezdenék. Nehogy véletlenül hozzámenj feleségül, onnantól a tulajdona leszel!Ha szerencséd van, megúszod annyival, hogy semmibe vesz mint most, és mint cseléd élhetsz a házában életed végéig. Extrém esetben bezárhat, verhet, megerőszakolhat, az ő kultúrájukban ez mind megengedett a feleséggel szemben. Szerintem menekülj tőle amíg lehet! Főleg ha lányod van!! A lányod soha nem választhat majd párt, hozzáadják majd egy szakállas török muksóhoz a család jóváhagyásával. Ha meg fiad, akkor onnantól hogy beszélni kezd, elkezdik belenevelni az iszlám gondolkodást, és ki tudja nem őt hülyítik e be a következő öngyilkos robbantónak valahol. Attól tartok egyébként ha le akarnál lépni, keményen ellened lesz majda férjed és a csaláfja is. Nem fogják hagyni hogy csak úgy elvidd a gyereket, mert őt is a tulajdonuknak tekintik.

Most találtam erre a topikra.Elõször azt hittem,hogy a hazájában élsz.Igy teljesen más minden,ha Hollandiában vagytok.Ne maradj mellette, minél hamarabb add be a válópert.Egy muszlim feleség,akivel a férje is kiszurt, már a gyerekek után volt változás, de én nem tudtam megtenni,hogy elváljak, még a naiv agyammal a hazájába is követtem a gyerekeim miatt.

Még mindig a gyerekeim miatt vagyok mellette, a családja, a csavargás és minden fontosabbb volt számára,mint mi a családja.

"Szerintem menekülj tőle amíg lehet! Főleg ha lányod van!! A lányod soha nem választhat majd párt, hozzáadják majd egy szakállas török muksóhoz a család jóváhagyásával. Ha meg fiad, akkor onnantól hogy beszélni kezd, elkezdik belenevelni az iszlám gondolkodást, és ki tudja nem őt hülyítik e be a következő öngyilkos robbantónak valahol."

Igen, persze, sőt, megdugatják a kecskével is a falu főterén, miközben Korán-felolvasásokat tartanak az öngyilkosmerénylőiskola előtt. Gondolom, te is a filmekből meg a netről szeded össze a tudásod.