Miért vállaltatok gyereket?

" 22 éves lány vagyok. De soha nem is akartam,és ez nem fog változni."

:)

erre majd 10 ev mulva visszaterunk.

"mert átlagosak vagytok, a gyerekeitekkel együtt!!!!"

Ha igy van, az sem baj. Engem soha nem zavart az ha atlagos vagyok, az sokkal inkabb zavarna ha boldogtalan lennek.

Es a mai eszemmel gyerek nelkul tuti az lennek. Nyilvan amig meg nincs az embernek gyereke, addig egyfajta boldog tudatlansagban el, fogalma sincs mit veszit, de nincs azzal sem baj, en is ugy voltam.

Nem gondoltam, hogy ennyire felhergeled magad, ott a faludban.:-) Nem tudom, feltűnt-e, hogy nagyjából mindenki higgadt derűvel válaszolgatott a pattogásodra. Különösen aranyos volt a "lehet, hogy a főnököd vagyok" kitétel.:-)

Egyébként nem érdekel, hogy ki milyennek ítéli meg az életem, különösen kívülről, ismeretlenül, gyakorlatilag nulla infó alapján, a kijelentésed ostobasága irritált. Családot alapítani nem középszerű, hanem természetes dolog. Mivel az élet célját, értelmét még a legnagyobb elméknek sem sikerült megfogalmazni (nem véletlen, hogy annyian hisznek a túlvilágban), én úgy vagyok vele, hogy ha már itt vagyok, teszem a dolgom legjobb tudásom szerint, és igyekszem meglátni és élvezni mindazt a szépséget és jót, amit elérhetek. Ezt lehet átlagosnak, középszerűnek vagy bármilyennek értékelni, egy biztos: ha eljön az idő, nyugodtan hagyom el földi pályámat, és nem vágyom a folytatásra. Számomra ez a fontos.:-)