Férfiak, mit éreztetek, mikor gyereket vállaltatok?

Itt már én is kérdeztem a férfiaktól. De én sem kaptam egy értelmes választ sem tőlük. Most nem tudom, hogy írni nem tudnak, vagy olvasni. Vagy csak a számítógép használata magas nekik. Vagy semmiről sincs véleményük, ahogy esik úgy puffan, az jó nekik.

Úgyhogy itt hiába kérdezel tőlük, választ nem fogsz kapni. Sajnos.

A férfiak, de főképpen az apák nem igazán fórumoznak.

Én csak arról tudok mesélni, amiért/ahogyan a férjem érezne a gyerekünk iránt: imádná, és sokkal jobb életet akarna neki biztosítani, mint amilyet kapott. Eleve imádja a gyerekeket, és ért is hozzájuk - jobban, mint én valaha fogok. Se ő, se én nem vágyunk rá, hogy öreg korunkra velünk legyen, inkább élje a maga kis életét. A nevének továbbviteléről annyit, hogy a férjem az én nevemet is felvette, mert apjáét nem akartam rám is rám testálni.

2.

A férfiak nem igazán írogatnak ebbe a kategóriába. A politika, otthon, barkácsolás, kultúra és szex rovatba írnak. A családi témákban a hozzászólók 95%-a nő. Vagy még több is.

Cselesen tedd fel a kérdést, mert engem is érdekel. :D

A politika rovatba ne így írd, ahogy itt van, mert akkor törlik. Legyen a címe pl. Politika és gyerekvállalás? És alul fejtsd ki a többit.

A kérdező által feltett négy kérdés számomra egyáltalán nem játszott szerepet egyik gyermekem vállalásánál sem.

A fiam születését én először nem akartam. A feleségem akarta. Eléggé be is pánikoltam, sokszor úgy éreztem, a kapcsolatunk ezen múlik, hát hadd legyen. Nem éreztem hozzá semmiféle erőt, affinitást, kedvet.

De aztán lassan eltelt a 9 hónap, amit szinte minden nap vegyes, kavargó össze-vissza vegyes érzésekkel éltem meg.

És azt vettem észre, hogy mikor megszületett, megváltoztam. Olykor még néha féltékenység tört rám, hogy az a pici elszerette tőlem az asszonyt, de rájöttem, ha besegítek a teendőiben, jut abból a szeretetből a nejemtől még nekem is.

A lányomra már én is pontosan úgy készültem, vártam, ahogy a családban mindenki, a fiam is. Együtt izgultuk végig a terhesség hónapjait, sokszor a fülünk a pocakon volt, elláttuk a házimunkákat anya helyett mi, apa és fia.

Azt mondom, nem kell filózni előre az ilyenen, mert mikor megtörténik, valahogy erőteljesebbé válik az apa szerep - ha csinálni akarod.

A gyerek vállalás nevelés jó nehéz dolog. Mégis minden cseppjét élvezni lehet. 47 leszek, a fiam egyetemista, a lányom is már 10 elmúlt, és azt mondom ,olyan gyorsan telik az idő, összeszorul tőle a torkom, hogy nem lesznek mindig velünk. A gyerekeket Isten adta nekünk kölcsön, hogy jól bánjunk velük, és tanítsuk meg őket nélkülünk ügyesen boldogulni az életben. Ez nagyon szomorú, mégis gyönyörű. Nem szabad kihagyni!

én nőként a páromról annyit tudnék írni,mert megkérdeztem,habár engem a másik része érdekelt,szóval lásd:

- mit gondolsz, ha apa lennél, hogy éreznéd magad?

- nem tudom.

ennyi. így röviden, tömören.

ennyire érdekli őt, akivel alapozzuk a házra a lét, hogy legyen családunk, mert ez a célja; szóval annyira nagyon, hogy bele se gondol...