Miből éreztétek hogy jobb lenne külön?

4 évig voltunk együtt.3 évig jó volt nagyjából,aztán exem egyre kevésbé törödött velem,sosem csináltunk semmit,és elkezdte a "nő dolga a férfit isteniteni és kiszolgálni" hülyeségét-dolgozó tanult nő vagyok mielőtt kötözködne valaki.

Próbáltam hogy változtasson,igy nem fog menni,de nem érdekelte.Kitettem a lakásomból,könyörgött,elküldtem azzal,hogy gondolja át,mit változtatna.Erre besértődött hogy de én ugy szeressem ahogy van.Nem akartam,hisz már nem volt benne semmi férfias,és változni sem akart,rég nem az volt aki anno.És engem se tekintett nőnek,csak házicselédnek.

Nem vitatkoztam,összepakoltam a cuccát,és szia.

Próbálkozásai voltak,de változtatni nem volt hajlandó.

Azóta boldog vagyok.Mással.

3 évig. Elcsesztük, nem vettük elég komolyan az egészet, és egyikünk sem tett érte, csak beszéltünk róla. Végül teljesen rossz lett otthon a hangulat, szétköltöztünk, szakítottunk. Azt éreztem, hogy annyira belekeveredtünk a saját nézőpontunkba, és annyira berántott a lefelé gyűrűző spirál, hogy ezt már belülről nem lehet megjavítani. Tele voltunk mindketten tüskékkel. Úgy éreztem, hogy az egyetlen esély arra, hogy rendbe tegyük a dolgokat, ha kiszállunk. Aztán az vagy rendbe teszi, vagy nem, de másképp esély sincs.

Most persze mindketten szenvedünk mint a kutya.