Mennyi megtakarítással vállaltatok gyereket?

Mégis mi "mindent" kellene megadni a gyereknek?!

Az első 5 évben hegyekben álltak a játékok, de a legjobban a madzagokat és a kartondobozokat szerette.

Ruhát annyit örökölt (jó minőségű, alig hordott, divatos darabokat), hogy szinte alig kellett venni.

10 évnyi gyereknevelés után azt tudom mondani, hogy a legértékesebb, amit a gyerekednek tudsz adni, te magad vagy! Az időd, a figyelmed, a szereteted. Minden más teljesen lényegtelen!

2

végre egy értelmes ember!!!!

A ház és autó nálam alap, igen, ahogy az amennyire lehet, biztos jövedelem is.

De ennél nagyobb feltétel, hogy elég érettnek érezzem magam rá... S persze legyen egy stabil apajelölt.

Gyerekem még nincs, atomstabil kapcsolatom, házam, motorom igen (a páromnak autója is van, télen azért nem árt, ha nagy a hó és valahogy el kell jutni a faluig, 4 km-re van az óvoda és az iskola). Jövedelmem nincs, ez kb. az utolsó hiányzó pont, no meg a saját érettségem, de az ilyen fejlődésem szerintem felgyorsulna, ha szükség lenne rá. Nem lennénk rossz szülők, csak kissé őrültek :)

Különösebb luxus dologra nincs szükség, de azért akad ez-az, ami jó egy gyereknek is. Pl. mindenképpen el akarnám vinni már kicsiként a tengerhez. Ha tizedannyit szereti, mint én, akkor ez nála alap. De én is kétszer voltam tengernél, igazából nem voltam boldogtalan az Alföldön sem, nyáron a kertben s falu szélén töltve a nyarat. Szép gyermekkorom volt.

A legfontosabb, hogy valódi, meleg, biztonságot adó családi élet legyen, no meg persze valamennyi pénz. De luxus nem sok kell, illetve nem az a luxus, hogy kütyüket és drága játékokat kap a gyerek.

Nekem a kert volt a luxus, nem mindenkinek van olyan s nekem rengeteget jelentett. Manapság főleg nagy a technika vonzása, még fontosabb, hogy a gyerek ki akarjon menni és szabadban lenni... Persze túrázni is lehet, de azért más a kert :)

Pár millióval már vállalnék gyereket, a meglevő javaim mellé. Vagy kevesebbel, de nagy hittel... S főleg több lábon állva anyagilag. Egy sima állás túl bizonytalan.

Kettes válaszoló!

Ha a te gyereked öt évesen madzaggal játszik,az elég fura szerintem!

Szeretettel és törődéssel nem lehet jól lakatni a gyereket,meg fűtést fizetni,meg ruhát venni.Ja,hogy nektek nem kellett!Hát másnak meg kell.Én használtan veszem egy kollégámtól a ruhákat,de így is több százezerbe kerül egy évben,mert cipőt az újat veszek.Nem elég a szeretet.

Attól,hogy az ember viszonylag biztos egzisztenciára vállal gyereket,attól még törődik vele,szereti.A kető nem zárja ki egymást.

A kérdésre válaszolva:egyikőnk sem volna nagyon fiatal,30 évesek voltunk,amikor megismerkedtünk.Volt saját lakás,autó mindkettőnknek.Vagyis a férjemnek fél lakása volt,nekem meg volt egy kis hitelem,szerencsére nem sok.Eladtuk az enyémet,kifizettem a hitelt,és megvettem a lakás másik felét.Mindkét kocsit eladtuk,és vettünk egy közöset.Hat éves a gyerekünk.Sokat foglalkozunk vele,nagyon szeretjük.Ésszerű keretek között megkap mindent.Amióta összeházasodtunk gyűjtögetünk egy jobb lakásra,mert most panelban lakunk,így megtakarítás is van.

40 fölött vagyunk mindketten a férjemmel, most várjuk az első gyereket. Albérletben élünk, van egy 14 éves kocsink, 400 ezerért vettük tavaly, elég sok baj van vele. Megtakaritasunk jelenleg 150 ezer Ft.

Amúgy az indulatos hozzaszolonak: igen, ez fájni tud. Mi 6-an vagyunk testvérek, sosem éheztünk, de szegények voltunk. TV-nk (elvből) nem volt, amin sokan kiakadtak, de aztán inkább irigykedtek. Kirándultunk, tarsasjatekoztunk, stb. Bár mindenkinek ilyen gyerekkora lett volna.

Szóval a szeretet nem szocseples. Persze nem ugy van, hogy a szeretet csak a szegénységben árad, de anélkül mit sem ér.

A lényeg: beérném annyival, mint a szüleim.

Most miért lettem lepontozva azért, mert nekünk már volt valamink?

Attól még van szeretet is. A kettő nem zárja ki egymást.