Mennyi megtakarítással vállaltatok gyereket?

Soha nincs teljesen megfelelő időpont a gyerekvállalásra az anyagiakat nézve. A mi példánk:

Volt lakásunk, igaz, örökölt. Azóta kiköltöztünk kertes házba, egy szép állapú, de régi parasztházba. Ugyanannyiba került, mint amennyiért eladtuk a belvárosi lakást. (megyeszékhely)

Autónk a gyerek születésének évében lett (200 ezerbe került mindenestül...)

Ellenben én terhesen lettem munkanélküli, a férjem meg a gyerek születése után fél évvel... Így volt egy év, amikor csak a GYED-ből éltünk, de megoldottuk.

Egyébként nem az elején kerül sokba egy gyerek, a pelenka és a ruha korántsem tétel az ovihoz képest. A suliról még nem tudok nyilatkozni, de ismerősök nem sok jóval kecsegtetnek.

Én sajnos még csak most tudtam elhelyezkedni normális munkahelyen 5,5 év után. Kezdünk helyrejönni.

Számokban:

megtakarításunk nincs

hitelünk csak a diákhitel van (havi 7000)

havi bevételünk: kb. 290 ezer (mikor nem volt munkahelyem, kb. 200 ezer)

havi kiadásunk kifejezetten a gyerekre átlagosan (kaja és a ráeső rezsi nélkül) és én nagyon spórolós vagyok:

1. évben kb. 15 ezer, de ez a minimum, ha extrán beteges, vagy fejlesztésre kell járni, akkor az ezen felül van.

2. évben kb. 20 ezer, ekkor már több ruha kell

3. évben kb. 25 ezer

4. évben kb. 30 ezer

5. évben kb. 30 ezer

És ezekbe az összegekbe nem számoltam az élményeket, ami ahogy nő, egyre több lesz, és többe kerül, pl. strandra 3 éves korig nem kell fizetni, de utána már diákjegyet...

Úgy érzem, hogy az 5 éves fiúnknak mindent megadunk, amire ebben a korában szüksége lehet.

Egy dolgot sajnálok nagyon, hogy nincsen megtakarítása :( Pedig tervem volt még a gyerekvállalás előtt, hogy a családit, amit kap, azt egy számlán gyűjtögetnénk neki, és majd 18 éves korában megkapná. Ez sajnos nem jött össze, egyelőre. De tervezem! :)

Ja, és a legfontosabbat lehagytam.

A gyerekvállalás során nagyon számottevő, hogy melyik fél marad ki a munkából, mennyi időre, és ez a kimaradás mennyire befolyásolja a karrierjét, esetleges előmenetelét.

Aztán a közösségbe kerüléssel bizony nem mindegy, hogy ki megy vele és mennyit táppénzre. Egy esetleg kórházi bentfekvés is bizony igen sokba kerülhet.

Példa: gyereksebészeten feküdtünk VIP kórteremben (a simában csak betegebb lehet a gyerek, és a szülő se tud vele aludni) 10 ezer egy éjszaka. Voltunk bent 10 napot! :(

Nem helyettesiti a penz a gyerekkel töltött idö, közös elmenyek, szeretet, de ugy nem a gyereknek adott nem anyagi javakrol szolt a kerdes, vagy?

A "semmibe" kene gyereket vallalni?

Ha nem tudod a minimalis megelheteset elöteremteni, ruhakba jaratni, pl. ehezik es alultaplalt, a hatosagok erthetöen elveszik a gyerekedet, a gyerek erdekeben. A kerdes csak, h kinek hol van a hatar az anyagiakban?

Nekem 30 evesen nem volt fix munkahelyem, de volt egy 12 eves autom, kB felmillio FT megtakaritasom, es csak 1 eve lett egy olyan kapcsolatom, amiben egyaltalan felmerült bennem a csaladtervezes... Neki autoja, haza - ami nem független sajnos a szüleitöl, tehat nem a mi közös eletünkre tervezett. Ott lakva nem volt esely munkahelyesem, igy nem mertem eleinte gyereket vallalni, sok hit kellett hozza es 4 ev. Ujabb gyereket a szüleitöl külön lakva vallaltam csak, amit ujabb evekbe tellett elerni. Es ujabb gyereket ugy vallalunk, ha a környezetünknek megfelelö szinvonalon tudjuk az anyagi felteteleket biztositani mindharom gyermekünknek. En nagyon szeretnem...

Penz nelkül

A nászéjszaka után a férj megkérdezi a feleségtől:

-Mi lesz reggelire?

-Szex. - válaszol az asszonyka.

Délben a férj megint megszólal:

-Drágám mi lesz ebédre?

-Szex

Vacsora előtt a férj előveszi farkát, és rárakja a radiátorra.

-Mit csinálsz?- kérdi a felesége.

-Melegítem a vacsorát.

Erre a mintara, megszületett a gyerek, megkerdezi az anyjat:

-Mi lesz reggelire?

-Szeretet. - válaszol az anyuka.

Délben a gyerek megint megszólal:

-Drágám mi lesz ebédre?

-Szeretet.

Vacsora előtt az anya összeteszi a kezet, imadkozik:

-Mit csinálsz?- kérdi a gyerek.

-Melegítem a vacsorát.

Na már megint nem megy az értelmezés mindenkinek, csak a kötözködés. Ezt írom, aki leszólta a madzagos gyereket. Ez nem azt jelenti hogy fogyatékos, hanem le tudja magát foglalni akármivel, nem muszály a hiperszuper drága játék.

Nekünk kb 500 eFt lesz. Autó 20 éves, kis olcsó kocsi. Cserélhetnénk, de nagyon szeretjük és jó állapotban van. Saját hàz még nincs, de van már rá pénz, csak venni kell. Albiba is vállaltunk volna gyereket, csak azért nem, mert egyikünknek sem olyan a szakmája, tudása, kapcsolata hogy jól fizetõ munkahelye legyen, hogy egy fizuból is megéljünk albiban. Ez saját háznál, már nem nagy gond. De csak egy gyereket vállalunk, mert tudjuk a határainkat. Házvàsárlás után, kb meg 500e marad meg kb. Ennyi lesz a megtakarítás. (babacuccok már beszereve, ugyanis terhes vagyok) Ha meg kérdés lenne, honnan van pénzünk. Évekig külföldön melóztunk, gyüjtöttünk, de a bolond szívünk hazahúz.

Nincs megtakarításunk. Most jön a második gyerkőc, van még fél évünk arra, hogy mindent megvegyünk, ami kell, mondjuk a drágább dolgokra már most megvan a pénz, ezt akár megtakarításnak is nevezhetjük, bár én nem mondanám annak, egyszerűen csak félretettük a babakocsi árát. Hónapról hónapra apránként megvesszük, ami kell, aztán ennyi. A nagytesótól nem sok dolog maradt, sok lesz a korkülönbség, nem tudtunk ennyi mindent őrizni, meg nem is voltunk benne biztosak eleinte, hogy lesz-e tesó valaha. Úgyhogy mindenből újat kell venni, de nem gond, belefér. Ha lenne is megtakarításunk, nem abból vennénk babakelengyét.

Nincs saját házunk, eleve nem is akarunk házat, lakásban szeretünk lakni, de azt is béreljük. Pár év múlva szeretnénk majd venni, egyrészt addigra tudjuk vállalni, hogy félreteszünk önrészre, másrészt még abban sem vagyunk biztosak, hogy a város melyik részén szeretnénk majd saját lakást. Autónk szintén nincs, jogsink sincs, úgyhogy felesleges. Szerintem a tesónak is meglesz ugyanúgy mindene, mint a nagynak, legalábbis eddig nyolc év alatt sosem éreztem azt, hogy valami fontosat ne tudtam volna megadni. Oké, mi nem járunk tengerpartra nyaralni, de semmi más nem jut eszembe, amire azt kellene mondanunk, hogy soha nem tudjuk megfizetni (igaz, a tengerpartra sem mondtuk ezt, csak mindig volt ennél fontosabb dolog is). Ha nem is azonnal, de belátható időn belül meg tudjuk venni azt, amire a gyerek vágyik (és ha AKARJUK, meg is vesszük, de nem mindent, amit kiejt a száján). Nem lesz ez máshogy a kicsinél sem. Ami pedig alapvető szükséglet, azt még sosem maradt kielégítetlenül.

Mi szeretnénk a párommal gyereket, de amíg nem lesz saját ház/lakás, addig nem merünk vállalni. Csak példa: barátnőm az anyjával minden évben új albérletbe költözött, mert örökké kitették őket, ahogy felújították, vagy szépen berendezték, otthonossá tették végre. Nem az volt a gond, hogy nem fizettek: itt, az egyik megyeszékhelyen még elég jól el lehet adni az 1-2 szobás lakásokat. Folyton eladták a főbérlők a fejük elől. Ilyen hányattatott életet mi még elviselnénk, de azért egy gyerek... na nem már.

A kocsi nem fontos, mert mindenhova megy tömegközlekedés és relatíve sűrűn. Félretett pénzünk annyi van, hogy ha elveszítené valamelyikünk a munkahelyét, 2 hónapig élhessünk valahogy, amíg nem talál. Mire összegyűjtenénk normális körülményekre pénzt, addigra már nem lehet gyerekem, pedig sose szórtam két kézzel a fizetésem.

Tehát most gondolkozunk, hogy vagy kimenjünk külföldre és legyen család, vagy maradunk és akkor leszünk egymásnak + a karrier (most fix munkánk van mindkettőnknek.)

Házunk volt, a hitel felét addigra már visszafizettük. Volt 2 autónk (muszáj, teljesen más irányba járunk dolgozni). Volt megtakarításunk is valamennyi.

Én úgy érzem igen, hogy mindent megtettünk, és őszintén, amíg nem volt meg minden feltétel nem is gondolkodtunk a gyerekvállaláson. Nem érezném jól magam, ha nélkülöznie kellene a gyerekeimnek, ha azon kellene gondolkodnom, hogy ezt vagy azt megengedhetem-e, jut-e a számlákra elég...

"Tehát most gondolkozunk, hogy vagy kimenjünk külföldre és legyen család, vagy maradunk és akkor leszünk egymásnak + a karrier (most fix munkánk van mindkettőnknek.)"

Szomoru, h csak külföldben latjatok a gyermek lehetöseget... Nem akarok tolakodo lenni, de külföldön mindig "idegen" maradsz, azaz nem a legjobban fizetett/legjobb munkaidös munkakat kapod sajnos, a gyerekednek viszont majd azokat a körülmenyeket akarod biztositani, amit ott mas szülök biztositanak, es nem a Magyaro-on megszokottakat, amiröl itt szo van (hogy nem vesznek meg mindent, amit szeme-szaja megkivan...stb). Az en ismeretsegi körömben pl. a gyerekszületesnapok nem olyan olcson megoldhatok, mint Magyaro-on, elvart draga jatszohazakba befizetni, es ha nem fizeted a 25-30 Ezer FT-os szülinapjat (ez csak a barataival a zsur, +mellette ajandek is meg otthoni szülinap), akkor ö fogja rosszul erezni magat. De ez csak egy pelda, tehat ott nem feltetlenül luxus dolog az ami Magyaro-on luxus. Sitanfolyam, 1 het siut fizetese (az iskola szervezi), alt. a tanfolyamok sokkal dragabbak, a sok iskolaszünet alatt gyerekfelügyelet (aminek oradija akar magasabb, mint a fizetesed)... szoval nem tudom, hogy ilyenekre is gondoltatok-e. De bocs az OFF-ert.