Hány év korkülönbséggel vállaltátok a 2. gyereket? Ahol nagy (obb) korkülönbség, ott a nagy hogy viszonyult a kicsihez?

Márciusban elárulom :)

Decemberben lesz 5 éves a fiam, tehát kicsivel több mint 5 év lesz közöttük, most vagyok 14 hetes.

Nagyon nehéz szülésem volt, utána sokáig elhúzódó gyermekágyi depresszióval, két évig hallani sem akartam kistesóról.

Közben kivették az epekövemet is, júliusban volt az inszem, amiből a kicsi fogant.

A családban már mindenkinek van kistesója, így a fiam látja, mit jelent ez (nyilván nem tudja, 24 órában mivel jár, de tudja, érti, mit jelent a kistestvér).

Nekünk 5 év korkülönbség van a két gyerek között. Amikor megmondtuk a nagynak, hogy lesz tesó, akkor majdnem kiugrott a bőréből...olyan boldog volt :)!

Az 1-es hozzászólóval nem értek egyet!!!

Szerintem természetes, hogy egy csomó félelem, kérdés felmerül az emberben, de ez kialakul, s tudja egyformán kezelni, szeretni a második gyereket is. Ezt szerintem az érti "csak" meg, akinek több gyereke van és nem egy.

A testvéri féltékenységet is lehet kezelni: mi mindenbe bevontuk a nagyot, segített fürdetni, megkértem erre-arra, s így nem érezte azt, hogy ő ki lenne rekesztve, nem számít "annyira". Nálunk egy szobába is kerültek (védőnő is ezt ajánlotta, hogy ebből ne legyen féltékenység).

Azóta eltelt már pár év, hogy kicsik voltak, s nekem most sokat tud a nagy segíteni már (pl. eltudja hozni a kicsit a napköziből, figyel rá stb.). Természetesen a "nagy" korkülönbség ellenére is van veszekedés, vita :o...

Remélem tudtam segíteni :D!

9 év a korkülönbség. Ideális, én imádom. A nagy önálló, segít, ha kell, de igyekszem csak annyira bevonni, amennyire ő akarja, azaz nem tukmálom rá a kicsit, hogy foglalkozzon vele. Eleinte csak a kicsi volt, vele törődtem, de rámkiabálta a nagy, hogy hahó, ő is itt van, azóta minden rendben. Tudom, nem volt szép, de valószínűleg a hormonok is dolgoztak.

Nagyon szeretik egymást, mondhatni imádják.:)))

A nagy 13, a középsö 3, a kicsik màsfél. A nagy lány, imádja a kicsiket, az öccsét szokta vinni-hozni oviból, megkér rá, hogy hadd ö hozza suli után. Egymással veszekednek, ha arról van szó, de ha én szidom le a kicsit, akkor jön, megvédi, ha sarokba állítottam, akkor vitte neki a csokit, hogy gyorsabban teljen az idö. Vagy pl ha a legkisebbek sírnak, én már nem tudok mit csinálni, átjött, és átvitte magához. De ö amúgy is jólelkü kislány. Ismeröséknèl kb ugyanez a korkülönbség, ott 2 fiú van, hát ott nem rózsás a h

elyzet.

Szüleim nevében tudok írni. Mindkettőjüknek volt gyerek előző házasságaikból, apumnak 2, anyumnak 1. Apa gyerekei már felnőttek voltak, mikor apa elvált az előző feleségétől, utána kb. 1 évvel ismerkedtek meg anyummal, akkor jöttek össze. Anyum is elvált volt már akkor évek óta, bátyámmal ketten éltek, ő még gyerek volt akkor. Szüleim szerettek volna még egy közöset, de már mindketten benne voltak a korban, így elég hamar jöttem. Mikor megszülettem, bátyám 13 éves volt.

Mindhárom féltesómmal jó a kapcsolatom, de a legfiatalabbal a legjobb, mert ő otthon élt még 18 éves koráig, így vele voltam legtöbbet, a többiek csak néha jöttek látogatni, ők már dolgoztak akkor, családot alapítottak, stb. A "legkisebb" tesóm imádott, velem csajozott, rengeteget hülyéskedtünk itthon, mikor suliba jártam, ő még gyakran hazajött hétvégente és a tanulásban is sokat segített. Nagyon jó köztünk a kapcsolat a mai napig, sokat beszélünk, találkozunk, azóta neki is van családja, én most kezdtem dolgozni főiskola után.

A szüleimnek egyáltalán nem voltak félelmeik, hisz előttem 3 gyereket már felneveltek, pontosabban egyet csak félig még akkor, de vele sem volt sose gond. Attól meg pláne nem féltek, hogy nem fognak úgy szeretni, mint a többieket. Sőt, mikor kiderült, hogy én leszek az egyedüli lány a családban, akkor már tudták, hogy én leszek leginkább elkényeztetve, mert mindketten szerettek volna lányt korábban is, így rajtam kiélhették a dolgot a 3 fiú után.

Sok élmény fűzte őket a nagyokhoz, de később jöttek az új élmények, a közösek, a "nagycsaládos" események, meg az olyanok, mikor csak kettesben voltak velem, az egyszem lánnyal. Elmondásuk szerint mai napig nem bánják ezt. Ha én nem lennék, ők már több, mint 10 éve kettesben ülnének otthon, "megöregedve". Én sokkal tovább fitten tartottam őket, mindig történt körülöttem valami, iskola, barátok, szerelmek, nem unatkoztak mellettem, az biztos.