Szerintetek most mit tegyek?

18 a mai világban is van aki abortusz utan mar nem lehet gyerek.

Attol hogy 2015 írunk meg igenis megtörténhet!!!

kérdező én ezt a pasit hagynám, egyik válaszoló írta helyesen menj el pihenni pár napra barátnőddel és tervezd egyedül a jövőt,de a férjed nélkül. Amúgy anyaként nem fogadtam volna be a fiamat, hanem rögtön megfordítottam volna őkelmét hogy "nyomás haza ha már ennyi eszed volt, hogy nem gondoltál bele talán össze is jöhet"-anyaként szégyellném a fiam hozzáállását. Feleségként pedig minden tiszteletem a párom felé egy pillanat alatt eltűnne

off: lehet abortusz után nem lesz több gyerek, de ezt úgy adja elő mostanában mindenki, mintha mindenképp csak ez a lehetőség lenne és ezzel takaróznak ha megakarnak menteni egy életet.Inkább írják az abortusz ellenesek,hogy azért ne vetesd el mert az élet érték,de ez az abortusz veszélyes cucc, háát hagyjuk is -.-"

Továbbra is azt mondom,h ne várd otthon. Tudja meg ő is milyen, ha az üres házban üldögél és várakozik. Ha ezután se érti meg, akkor meg nincs miről beszélni.

Ezt a kérdést szívesen megmutatnám azoknak akik szerint a terhes nők mind be szoktak hülyülni....

Háát.Legalább az anyja se érti.

Mondjuk én az ajtót ki se nyitottam volna.

Én viszont továbbra is azt mondom, hogy nem lesz ennek jó vége, férjed minden csak nem férfi.

Ha velem csinálná ezt a párom, akkor ott nekünk nincs keresnivalónk egymás mellett.

Tervezgesd a jövődet, de szerintem a férjed nélkül.

Tizenkettes voltam.

Ez nagyon durva helyzet. Én sem vetetném el a babát, viszont én tudom, hogy egyedül is fel tudnám nevelni, ezt neked is mérlegelned kell, ha nem hajlandó vállalni a férjed a babát.

Nem mondom, hogy mindenképpen elválnék, de egy ilyen "hazaszaladok anyucihoz" típusú emberhez hozzá sem mentem volna, illetve ha mégis, ebben a helyzetben biztos hogy egy világ dőlne össze bennem, nem tudnék ezek után férfiként tekinteni rá. Viszont én egy erős, határozott személyiség vagyok, biztos van olyan is, aki kompromisszum-készebb lenne nálam egy ilyen helyzet után.

Amit én tennék a helyedben: Megüzenném neki (ha már kommunikálni nem hajlandó veled), hogy holnap estig van lehetősége hazajönni, és megbeszélni ezt az egészet, és akkor talán lehet szó arról, hogy családként éljetek együtt a továbbiakban is, de ha holnap estig nem kerül elő, és nem tisztázza, hogy mi volt ez az egész, akkor legközelebb a bíróságon látjátok viszont egymást.

És had adjak egy tanácsot. Ne könyörögj, ne pitizz neki, itt ő az akinek a földön csúszva kell ezek után könyörögnie a bocsánatodért. Amit tett, az nem felnőtt emberhez méltó, aljas, és gyáva dolog.

Aki szerint az anyós a hibás ebben a történetben, az legyen szíves fejtse már ki, hogy miért is? Azért mert a biológiai értelemben apának nevezhető egyén hozzá menekült, de ő próbálja türelemmel észhez téríteni? Még mindig nem értem.

A többi válaszadóval ellenétben mindenképpen kerüld el az abortuszt. Sőt még csak azt sem tanácsolom, hogy űzd el magad mellől a férjed. Ha véletlen megjön az esze, akkor mindenkinek jobb, ha megbocsátasz neki. Viszont ne Te keresd a kegyeit, hanem ezt neki kell felnőtt ember módjára helyrehoznia. Ha pitizel neki, azzal okozol lelki sérülést magadnak, nem pedig azzal, ha büszkeségnek hitt konokságból eltünteted az életedből.

főkérdés -nem olvastam a többit.

Nagyon sok emberben ambivalens érzések támadnak, amikor megtudják az első gyerek fogantatását. Nőben is , férfiben is - hidd el. Ne csinálj semmit, majd alakul. Át akarja gondolni- ezt érzi a legtöbb ember - persze igazán nem lehet, de akkor is hagyjál időt neki. A nők többségében is: milyen leszek, mint anya, mi lesz, hogy lesz, milyen sok baj van a világban stb. Nyugi, rendbe fogtok jönni egy kis idő múlva. Várj, hisz vár-andós vagy.